Brandt Vilmos

(Dés, 1888. június 26. - ?)

1888. június 26-án született Désen. Édesapja Brandt Viktor (-1934), édesanyja Csernátoni V. Ilona. Felesége szentkirályszabadjai Szőke Margit (1903-), Szőke Kálmán pusztakengyeli földbirtokos lánya volt.
A középiskolát a kolozsvári református kollégiumban, felsőfokú tanulmányait a nagyváradi jogakadémián, illetve a kolozsvári egyetem jogi karán végezte.
Közigazgatási pályájának első évtizedét Szilágy vármegyében töltötte: 1910. augusztus 20-án nevezték ki Szilágy vármegye közigazgatási gyakornokává. A ranglétrát végigjárva 1919-ben a zilahi járás helyettes főszolgabírája lett, majd a román megszállás elől elmenekült. A románok súlyosan bántalmazták, ezért hosszabb ideig feküdt a debreceni kórházban.
1920 tavaszán Lippich István kormánybiztos-főispán kérésére került a vármegyéhez; Lippich döntése alapján az üresedésben lévő tiszai közép járás főszolgabírói állására helyettesítette Brandtot. Nagyon nehéz viszonyok között vette át a járást (Brandt: „Magyarország egyik legszebb járása”), melyet mindössze nyolc hónapon keresztül vezetett. 1920 decemberében ugyanis bár beadta pályázatait a főszolgabírói állására (tiszai alsó járás élére is), ám azokat visszavonta.
1922 és 1924 között Békés vármegye főispánja, 1924 és 1927 között pedig mint összekötő főispán teljesített a belügyminisztériumban szolgálatot.
1927 őszén elindult a Horánszky Dezső halálával megüresedett törökszentmiklósi kerületi képviselői posztért, és egységes párti programmal (és gróf Almásy Imre hathatós támogatásával) el is nyerte azt. Brandt kijelentette: „tántoríthatatlan híve gróf Bethlen Istvánnak és programja mindenkor Bethlen István gróf politikai működésének támogatása” lesz. Egyhangúan ismételt az 1931-ben, illetve az 1935-ben lezajlott választásokon is. Jegyzője, háznagya is volt a Háznak. 1937-ben Törökszentmiklós díszpolgára lett.
Szembefordult Imrédy Bélával, majd távozott a politikai életből. Ezt követően számos vállalat igazgatósági tanácsában fordul meg.
1943-ban az Országos Ebtenyésztési Tanács országos társelnökeként tűnt fel. 1944. október 15. után Felcsútra, onnan Vágfarkasra, végül Ausztriába ment. 1946. december 26-án tért haza feleségével és fiával. Az ellene indított nyomozás „semmi terhelő adatot nem produkált”.
Életének további sorsáról nincsenek információink.

(B. G.)

Források:

- MNL JNSZML XXXIII. 2. Törökszentmiklósi házassági anyakönyv, 180/1921.
- MNL JNSZML IV. 407. Alispáni iratok, 5231/1920.
- MNL JNSZML IV. 405. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei 1154-1155/1920.
- Országgyűlési almanach. 1931-36. Szerk. Haeffler István. Budapest, 1931. 105-106.p.
- Országgyűlési almanach. 1935–40. Szerk. Haeffler István. Budapest, 1940. 233.p.
- Magyar politikai lexikon, I. kötet. 62-63. p. Online elérhetősége: - http://mtdaportal.extra.hu/ADATBANK/MAGYAR%20POLITIKAI%20LEXIKON/MPL_1_B.pdf
- Magyar politikai lexikon, II. kötet. 32. p. Online elérhetősége: - http://mtdaportal.extra.hu/ADATBANK/MAGYAR%20POLITIKAI%20LEXIKON/magyar_politikai_lexikon_2.PDF
- Héjja , 2002. 71-72.p.
- Törökszentmiklós és vidéke, 1922. április 26.
- Törökszentmiklós és vidéke, 1927. november 16.
- Nemzeti jövőnk, 1937. december 18.
- BFL XXV.2.b 3518/1947.

Képek: