Gaál János

(Kisújszállás, 1878. május 1. – Balatonfüred, 1953. március 12.)

Kisújszálláson született 1878. május 1-jén. Édesapja Gaál Kálmán (1846-1920), Kisújszállás polgármestere 1880-1884 és 1890-1918 között. Édesanyja Méhes Erzsébet (1855-1953). Első felesége Pethe Mária (1887-1938), akinek édesapja, Pethe Gábor (1846-1912) Gaál Kálmán előtt városvezető, majd a város rendőrkapitánya volt. Második neje Tábith Matild (1893-) tanárnő volt.
Középiskoláit Kisújszálláson, jogi tanulmányait a debreceni egyetemen végezte, a jogtudományi szigorlatot a kolozsvári egyetemen tette le. 1909-ben Budapesten szerezte meg ügyvédi oklevelét, majd szülővárosában nyitotta meg ügyvédi irodáját.
Az első világháború kitörésekor – 1914-ben – bevonult, és a magyar királyi 29. népfelkelő gyalogezreddel a szerb fronton küzdött. Itt azonban súlyosan megbetegedett, harcképtelenné vált, ezért a hadfőparancsnokságnál – az utász- és munkásosztag parancsnokaként – 1918 nyaráig, leszereléséig (polgármesterré választásáig) szolgált századosi rangban.
Miután édesapja, Gaál Kámán polgármester 1918 nyarán lemondott és nyugdíjba vonult, augusztus 10-én, mint egyedüli pályázót Gaál Jánost választották meg egyhangúlag a tisztségre. Küry Albert alispán köszöntőjében annak a reményének adott kifejezést, hogy Kisújszállás „megválasztott fiatal vezetője alatt nem tér le azon egészségesnek bizonyúlt útról, melynek irányát előtte édesapja, Gaál Kálmán (…) annyi szorgalommal, oly sok megpróbáltatás közt és olyan hatalmasan szép eredménnyel szabta meg”.
A forradalmak és a román megszállás alatt óriási károk érték a várost. A szinte felbecsülhetetlen pusztulásból kellett Gaálnak talpra állítania a várost.
A polgármester – az évtizedes eredményeket végiggondolva – az egyik legfontosabb intézkedésének az oktatás területén végrehajtott fejlesztéseket nevezte:
„Városunk még az állami intézkedés előtt belátta, hogy a külterületi gyermekek iskolai nevelése igen fontos feladat és arról a városnak gondoskodnia kell. Ezen bölcs belátás hozta létre a Lipcsey iskolát, majd az állam, szintén városi támogatással építette a négy külterületi állami iskolát. (...) felépítettük az újvárosi iskolát tanítólakással és benne istentisztelet tartására alkalmas helyiséggel és egy kis haranggal. A város képviselőtestületének áldozatkészsége segítette létrehozni új református iskoláinkat, melynek városfejlesztési, népnevelési és közegészségügyi szempontból bírnak jelentőséggel”.
Gaál idejében építette a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kísérleti telepét, indult el a fásítási program, a betonjárdák építése, ekkor parkosították a Városháza körüli területet, rendezték a piacteret. Felmerült egy fürdő létrehozásának gondolata, illetve szerettek volna egy tanítónőképző intézetet is alapítani.
1944-ben Kisújszálláson is fel kellett állítani a gettót. Gaál ekkori tevékenységével kapcsolatban Schwartz Béla, a gettó ügyeinek intézője úgy vallott, hogy „a kisújszállási gettó az adott körülmények között -merem mondani, hogy az egész országban- a lehető legjobb volt, mert a lehető legjobb bánásmódban volt ott része a zsidóságnak”, illetve „minden ténykedésében a megértő együttérzés nyilvánult meg, (…) nehéz helyzetünkön együtt könnyezett velünk. (…) a reánk vonatkozó rendelkezéseket a legemberiesebben javunkra könnyítve hajtotta végre”.
1944 októberében elhagyta a várost, és Esztergomba ment, ahol az idegeneket nyilvántartó hivatalban dolgozott kapott állást – itt a bombakárosultak ügyeit, illetve a közellátási ügyeket intézte.
„Háborús és népellenes bűntettek” miatt 1945. június 28-án 3 év börtönre ítélték, ám az újrafelvételi tárgyaláson végül 1 év 5 hónapot kapott – ennyit volt ugyanis előzetesben, így a büntetést kitöltöttnek vették.
Feleségét, Tábith Matildot - a kisújszállási Igazoló Bizottság döntése alapján - 3 évre kizárták az előrelépésből, mondván „nem minden esetben tanúsított olyan magatartást, amelyet (…) ezen a pályán az igazságosság és egyenlő elbánás elve alapján tanártól meg kell követelni”.
1953. március 12-én hunyt el Balatonfüreden. Sírja is ott található.

(B. G.)

Források:

- MNL JNSZML XXXIII. 1. Kisújszállás református születési anyakönyv, 142/1878.
- MNL JNSZML XXXIII. 2. Kisújszállás házassági anyakönyv, 110/1908.
- MNL JNSZML XXXIII. 2. Kisújszállás halotti anyakönyv, 178/1938.
- MNL JNSZML XXXIII. 2. Kisújszállás házassági anyakönyv, 18/1940.
- HM Hadtörténelmi Levéltár, I.B. Kikülönített gyűjtemények 1867-1945. 35. Tiszti személyügyi és anyakönyvi lapok, minősítési táblázatok. 6032.
- A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred és a magyar királyi 29. népfölkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve. Bp., 1936. 271.p.
- MNL JNSZML V. 271. Kisújszállás város képviselőtestületének iratai, 114/1918.
- Frühwirth, 1930. 107.p.
- Oroszlány, 1930. 180-181.p.
- Nagykunság, 1930. október 18.
- MNL JNSZML VII. 1. Szolnoki Népbíróság iratai, 179/1946.
- MNL JNSZML XXV. 1. Szolnoki Népügyészség iratai, 463/1943.
- MNL JNSZML XVII. 414. Kisújszállás, Igazoló Bizottság iratai, 409/1945.

Képek: