Gaál Kálmán

(Kisújszállás, 1846. december 7. - Kisújszállás, 1920. január 26.)

A helybeli gazdacsaládból („redemptus ősök gyermeke”) származó Gaál Kálmán 1846. december 7-én született Kisújszálláson. Édesapja Gaál János, édesanyja Csegey Judit. Felesége Méhes Erzsébet (1855-1953) Kunmadarasról származott: Méhes Imre főjegyző, földbirtokos és Pólya Erzsébet lánya volt. 1874. május 19-én házasodtak össze Kunmadarason. Tanúik Illésy Sándor polgármester és Farkas Sándor főjegyző voltak.
Az elemi iskolát és a gimnázium alsó négy osztályát Kisújszálláson végezte, majd egy-egy évet járt Eperjesen, Zilahon, Debrecenben és Kecskeméten. Ez utóbbi helyen letett érettségijét követően az eperjesi jogakadémián jogot hallgatott. Miután 1873-ban sikerrel tette le köz- és váltóügyvédi vizsgáit, ügyvédi irodát nyitott szülővárosában.
1877-ben Kiss Miklós főispán tiszteletbeli tiszti ügyésznek nevezte ki, majd miután Pólya Béla vármegyei tiszti ügyész lett 1877. december 18-án, Gaál került a városi tiszti ügyészi székbe.
Illésy Sándor polgármester lemondását követően (1880. január 18.) két ügyvéd jelentkezett a megürült városvezetői állásra: Gaál Kálmán és Pethe Gábor (aki 1885 és 1890 között volt a város polgármestere). Végül 1880. február 19-én 55:33 arányban Gaált választották meg.
A két városvezetőt rokoni szálak is összekötötték a későbbiekben: 1908-ban Gaál Kálmán fia, Gaál János Pethe Gábor lányát, Pethe Máriát vette feleségül.
Ezen időszakban zajlottak azok a perek, melyeknek tétje az „elosztatlan földek egyéni birtokba adása” volt, és amely perek Gaál „minden erejét, idejét és tudását igénybe vették”. 1883-ban – hivatkozva a „jelenleg folyamatban lévő birtokossági és városi ügyekre”, a megfelelő támogatás hiányára – lemondott, ám döntését végül visszavonta.
Polgármesteri teendői mellett Gaál fontos szerepet játszott a Beniczky Ferenc főispán (1882-1884) és Horthy István nevével fémjelzett központosító politika térnyerésében, amelynek egyik célja Sipos Orbán alispán távozása volt. A viharos december 19-i közgyűlést követően december 24-én Gaál Kálmán felhívást tett közzé, mely szerint „miután a legközelebb lezajlott két megyegyűlés bő alkalmat adott meggyőződnünk arról, miszerint e vidéknek érdekei s jogos kívánalmai az ugynevezett „Jász-kun pactum” tulkapása miatt (…) méltányos megoldásra nem számíthat. (…) meggyőződhetünk róla, hogy megyénk azon elemei, kik önállóságok és loyalis érzelmüknél fogva inkább hivatvák a megye ügyeit helyes irányban vezetni – amazok mellett kisebbségben vannak. (…) minden községből kéressék fel Horthy István úr egy józan politikáju megyei párt megalakítására”. Gaál felhívását élesen bírálta a Jász-Nagykun-Szolnok január 7-i számában megjelent „Csodabogár” című cikk. Erre hamarosan reagált Gaál. A főispán támogatását élvező úgynevezett Unió-párt 1883. január 27-én alakult meg.
1882-ben a karcagi földadó-bizottsági járás helyettes elnökévé választották meg.
Miután a következő választáson Pethe Gábor lett a befutó, Gaál visszatért az ügyvédi pályára, és a következő években (1885 és 1890 között) ügyvédként dolgozott.
Az 1890. december 6-i közgyűlésen 97:70 arányban ismét polgármesterré választották.
Tisztségét 1918-ig megőrizte.
Míg a XIX. század végi Kisújszállásról azt jegyezték meg a kortársak, hogy „nem nagy műveltségű, de nem is nagyon míveletlen, nem egészen városias tekintetű, de nem is túlságosan falusias, nem is igen gazdag, de nem is szegény”, illetve, hogy „20 évvel ezelőtt városunk semmivel sem különbözött a többi alföldi, hasonló városoktól. Magán és középületei egyszerűek, főként az utóbbiak rozogák voltak”, addig a XX. század első évtizedes fejlődése után már olyan városnak írták le amely mögött „messze elmaradnak” a hasonló népességű alföldi városok.
Az urbanizálódó város eredményeit, szembetűnő jeleit az alábbi felsorolás szemlélteti:
Városháza, Főgimnázium, Városi Takarékpénztár, Közvágóhíd, Közraktár, csendőrlaktanya, Színház és Vigadó, új vasútállomás, bővült a járásbírósági épülete, artézi kutakat fúrtak, utakat köveztek le, számos iskola létesült, megvalósult a villanyvilágítás (Kisújszállás városa a 2011-ben elindult városi gazdasági programját Gaál Kálmánról nevezte el, mondván olyan beruházásokat kezdenek el, „amelyek jelentőségükben a Gaál Kálmán polgármestersége idején megvalósult fejlesztésekhez mérhetők”). A fejlesztéseken túl a közvagyon „a szigorú takarékosság és bölcs vezetés folytán állandóan és rohamosan gyarapodott”.
A folyamatos fejlődést azonban megakasztotta a Nagy Háború, amely meglehetősen nehéz helyzetbe hozta a város vezetőit. A közélelmezés nehézségei, a gazdasági problémák megtörték Gaál Kálmán erejét is, akit 1917-ben a hadi érdemkereszt III. osztályával tüntettek ki. Többször visszavont lemondását végül 1918 nyarán fogadta el a képviselőtestület.
„35 évi közéleti működése városunk fejlődésében olyan korszakot jelent, mi események és hatalmas eredményekben egyaránt gazdag”.
A polgármesteri székben fia, Gaál János (1878-1953) követte.
A helybeli református egyházközség főgondnoka, majd örökös tiszteletbeli főgondnoka volt, emellett a Heves-Nagykunsági egyházmegye tanácsbírói tisztét is ellátta. Elnöke volt a Hortobágy-Berettyóvidéki (Gaál halálakor kiemelték az elhunyt korszakalkotó munkásságát), alelnöke a Középtiszai Ármentesítő Társulatoknak.
1920. január 26-án hunyt el Kisújszálláson. Sírja a Határ úti temetőben található, melyet – Zsoldos István szavaival – „nem díszíti ékes gránit obeliszk, hanem (…) „fűtűl való fa” (fejfa) jelöli csupán”. A fejfákat azóta új sírkő váltotta fel.
1920. február 19-én a közgyűlés úgy döntött, hogy – Török Imre esperes indítványára – utcát neveznek el volt polgármesterükről. Nevét viseli a kisújszállási Városháza képviselő-testületi ülésterme is, illetve a Városvédő és -Szépítő Egyesület 2000-ben adta át a városnak a Tóth Tünde által festett Gaál Kálmán-portrét.

„A titulust nem szerette. (…) Ezért nem lett, mert nem akart lenni (…) királyi tanácsos, meg mi minden egyéb; ezért nem fogadott el rendjeleket, megfenyegetvén az őt rendjellel, kitüntetéssel fenyegetőt, hogy az arany keresztet a kéménybe akasztja, a füstre, nem a mellére. Megmaradt egyszerű polgárnak, noha első lett a polgárok között hivatala szerint”.

(B. G.)

Források:

- MNL JNSZML IV. 405. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei 13/1877., 26/1882., 425/1917.
- MNL JNSZML XXXIII. 1. Kunmadarasi református házassági anyakönyv, 28/1874.
- MNL JNSZML XXXIII. 1. Kisújszállás házassági anyakönyv, 110/1908.
- MNL JNSZML XXXIII. 1. Kisújszállás halotti anyakönyv, 21/1920.
- MNL JNSZML V. 271. Kisújszállás város képviselőtestületének iratai, 81/1877., 13/1880., 36/1883., 45/1918., 91/1918., 30/1920.
- Szolnoki Híradó, 1883. január 1., 1883. január 14., 1883. január 28., 1883. február 1.
- Kisújszállás és vidéke, 1920. február 1., 1900. január 1., 1913. december 21., 1913. december 21.
- Zsoldos, 1992. 146-147.p.

Képek: