Gyömörey Félix

( ? 1845. - Szolnok, 1908. november 1.)

Szolnok polgármestere 1878-79-ben. Tólvári, győri és gyömörey Gyömörey Félix ősi Zala megyei nemesi családból származott. Felmenőiről a XIV. század közepétől maradtak fenn adatok. A szerteágazó család tagjai Győr, Vas, Veszprém megyékben, a XIX. századtól Abony környékén is birtokosok voltak. Gyömörey Félix leszármazási vonalát és szülőhelyét nem ismerjük pontosan, csupán annyit tudunk róla, hogy édesanyját Gyömörey Ottíliának hívták. Mivel édesapja nevét Gyömörey Félix elhalálozása után nem jegyezték be az anyakönyvbe, valószínűleg házasságon kívüli kapcsolatból született, ami nemes családoknál igencsak ritka esetnek számított. Sajnos iskolai tanulmányairól sem rendelkezünk adatokkal, ám minden bizonnyal művelt és tanult ember lehetett. Az országos politikai életbe aktívan bekapcsolódott, 1884-től a Függetlenségi és 48-as Párt szolnoki elnöke volt. A képviselőházi naplókban lejegyzett felszólalások többször idézték beadványait és röpiratait, noha ő maga nem tartozott az országgyűlési képviselők sorába. Mindvégig kitartott 48-as nézetei mellett. 1888-ban a magyar állam jelképét magában foglaló régi osztrák címer jogellenes használatára hívta fel a képviselőház figyelmét. 1894-ben „Az osztrák politika és Magyarország függetlensége” címmel politikai értekezést jelentetett meg. 1896-ban a Császári-Királyi Birodalmi Hadügyminisztérium törvénytelen címzése, a „birodalmi” jelző ellen tiltakozott. Szolnok város polgármesteri székét 1878. szeptember 15-én, Scheftsik István lemondása után foglalta el, ám egy év múlva, 1879. szeptember 3-án ő is leköszönt állásáról. Gyömörey Félix a fizetését Scheftsikhez hasonlóan, a városi pénztár javára ajánlotta fel. Az egész európai kontinensre kiterjedő gazdasági válság azonban nem tette lehetővé a város pénzügyeinek gyors rendbehozatalát. Elsősorban ezért váltogatták egymást gyakran ebben az időszakban a polgármesterek. Rédl János első tanácsnok, helyettes-polgármester pedig két ízben, Scheftsik és Gyömörey lemondása után is visszautasította, hogy jelöljék a polgármesteri tisztségre. Csupán sejthetjük, hogy Gyömörey Félix bukásához közvetlenül egy ingatlanügy is hozzájárulhatott, nevezetesen a Hubay-ház, a Varga Katalin Gimnázium jelenlegi épületének megvásárlása. 1878. szeptember 23-án a szolnoki képviselőtestület közfelkiáltással megszavazta az ingatlan megvételére vonatkozó szerződés megkötését, jóllehet Scheftsik István, a korábbi polgármester az ügy elhalasztását javasolta. Ugyanis az 50 ezer forintos vételár fedezete még nem állt rendelkezésre. Korábban az épületben működött az 1875-ben Szolnokról elköltöztetett törvényszék és a városi képviselők abban bíztak, hogy a pótadó bevételek növelésével járó törvényszéket hamarabb visszahelyezik Szolnokra, ha megfelelő elhelyezést biztosítanak számára. Ám erre csak jóval később, 1885-ben került sor.

Gyömörey Félix szívügye volt a népnevelés, a lakosság általános kulturális szintjének emelése. Lemondása után ezért vállalta el a város iskoláinak főgondnoki állását. Élete végéig jelentős közéleti szerepet töltött be. A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Gazdasági Egyletben számvizsgáló ülnöki tisztséget, a Szent István Temetkezési Egyletben igazgatói feladatokat látott el. A városi képviselőtestület és a vármegyei törvényhatósági bizottság legaktívabb tagjai közé tartozott. 1893-ban ő vetette fel először, hogy a törvényhatósági bizottság jelentesse meg Jász-Nagykun-Szolnok vármegye történetét. Herendy József főlevéltárnok és Hild Viktor újságíró hozzá is fogtak a Jászkunság és Külső-Szolnok megye múltjával kapcsolatos adatok összegyűjtésének, ám a kötet mégsem került kiadásra.
Gyömörey Félix díszes, egyemeletes lakóháza a Szabadság téren áll a Varga Katalin Gimnázium szomszédságában. Vasrácsos erkélyét három falpillér támasztja alá, gyámköves fejezetükön egy férfi és egy női fej ábrázolásával. Az 1880-as évek közepén épült házat Gyömörey megbízásából, a budapesti Nay és Strausz műépítész cég tervezte. Az egykori polgármester élete tragikusan végződött. Szeretett felesége, kecskeméti Pethes Ilona halála után életkedvét véglegesen elvesztette és néhány hónappal később, morfiummal megmérgezte magát.

(Cs. G.)

Források:

- KAPOSVÁRI Gy. Új Néplap, 1991. július 31.
- MNL JNSZML V. 472. Szolnok város képviselő-testületi jkv. 1878/137; 143; 1879/139. szám.

Képek: