Dr. Győrffy Kálmán

(Túrkeve, 1892. július 9. - Öcsöd, 1953. szeptember 30.)

Jogász, Túrkeve polgármestere. Győrffy Kálmán és Kiss Zsuzsanna házasságából született. Az elemi iskolát Túrkevén, a középiskolát Mezőtúron és Szarvason, jogi tanulmányait Debrecenben végezte. A kolozsvári egyetemen 1918-ban avatták doktorrá. Pályáját ugyanebben az évben, mint városi rendőrkapitány, Túrkevén kezdte. Az I. világháború idején az orosz, majd az olasz fronton harcolt és főhadnagyi rangban szerelt le. Bátorságáért II. osztályú ezüst vitézségi érmet, Signum Laudis és Károly Csapatkereszt kitüntetéseket kapott. A Tanácsköztársaság alatt hónapokig túszként tartották fogva. Az 1929. december 30-i tisztújításon a korábbi polgármesterrel szemben 44:20 szavazati arányban őt választották meg szülővárosa vezetőjének. Nagyarányú győzelme még saját híveit, a Túrkevei Városi Párt tagjait is meglepte. A lehető legnehezebb időszakban foglalta el a polgármesteri széket, amikor az amúgy is zilált pénzügyi viszonyokat a begyűrűző gazdasági válság hatása tette még súlyosabbá. A hagyományosan gabonatermesztő túrkevei gazdákat és a náluk munkát vállaló szegény lakosságot különösen a búza árának mélypontra zuhanása sújtotta. Ám az ő problémáik miatt, a megrendelések hiányában a kisiparosok is gyorsan tönkrementek

Győrffy Kálmán vezetésével a városi képviselő-testület mindent elkövetett a válság okozta tömeges elnyomorodás fékezéséért. Ínségakciók lebonyolítására húsz tagú bizottságot hoztak létre, amely a segélyezésre szorulók névsorát összeállította és intézte a segélyek folyósítását. A módosabb, vagy legalábbis biztos megélhetési forrással bíró lakosokra ínségadót vetettek ki és a közmunkán foglalkoztatott munkanélkülieket ebből díjazták. Minden igyekezet ellenére 1931. szeptemberében a polgármester arról tett jelentést az alispánnak, hogy 450 földműves és 107 ipari-kereskedelmi foglalkozású család szorul támogatásra. Összesen 1600-ra tehető a rászoruló lakosok száma, akiknek az ellátása 1400 mázsa búzát igényel. „Ezt a mennyiséget társadalmi úton előteremteni lehetetlen...” 1932 elejére már annyira súlyossá vált a helyzet, hogy a helyi társadalmi egyesületek elnöke Károlyi Gyula miniszterelnök segítségét kérte munkaalkalmak teremtésére. Különböző javaslatok születtek, például a vasútvonal továbbépítése Kisújszállásig és a kuncsorbai út kikövezése, amivel a nincsteleneknek biztosítottak volna munkaalkalmat. Tönkrement a Túrkevei Takarékpénztár Rt. is, ám az 1930-as évek közepére a meginduló mezőgazdasági konjunktúra kedvező feltételeket biztosított a városi háztartás rendbehozására. Győrffy Kálmán a nehézségek és az azokbóli kilábalás idején ugyanolyan erélyességgel tartotta kézben a közigazgatást. Szülővárosa fejlesztését mindig legfontosabb feladatának tekintette. Legfőbb érdemei a város középületeinek villamosítása, utcák kikövezése és a kúthálózat kiépítése. Reform törekvéseivel nagy tiszteletet szerzett a túrkevei lakosság körében. Széleskörű közéleti tevékenységet fejtett ki. Számos egyesületnek elnöke, vagy vezetőségi tagja volt. Két olvasókör, a Testnevelési Bizottság és Polgári Lövészegyesület őt választotta meg elnökének. A Túrkevei Takarékpénztár Rt. választmányi tagja, a Túrkevei Hitelszövetkezet igazgatósági tagja és a “Túrkevei Hírlap” c. újság felelős szerkesztője volt. Töretlen és szilárd városvezetői működését csak a II. világháború végének eseményei szakították meg.

Győrffy Kálmán életpályája alatt a szélsőséges politikai irányzatoktól mindig elhatárolódott, ám a legtöbb közigazgatási vezetőhöz hasonlóan Magyarország német megszállása után is a helyén maradt. A hírhedt gettórendeletet végrehajtotta, 1944 október 6-án pedig a közeledő szovjet csapatok elől elmenekült a városból. Jóllehet a gettóban a bánásmód a körülményekhez képest tűrhető volt, annak határait és rendszabályait a polgármester vezetésével jelölték ki, illetve dolgozták ki. 1945. augusztus 2-án Győrffyt internálták, majd október 8-án előzetes letartóztatásba helyezték. Innen csak 1946. május 4-én az ügyében hozott népbírósági ítélet után szabadult, amely nyolc hónap börtönbüntetéssel sújtotta. A fogságban eltöltött időt azonban beszámították és büntetését letöltöttnek tekintették. A vád szerint a kiürítési parancs előtt elhagyta Túrkevét, elvitte a város készpénz vagyonát, 12 lovát, szalonna és zsírkészletét. Németbarát kijelentéseket tett, engedte, hogy a zsidók vagyonát elhordják a cigányok. A zsidók pénzéből horribilis áron a helyi mesterekkel a gettó körül kerítést építtetett. A deportálás végrehajtásának napjának reggelén megtiltotta az anyáknak, hogy gyermekeiknek tejet forraljanak. Végül még azt is a terhére kívánták felróni, hogy a polgármesteri hivatal altisztjét egy alkalommal durván leszidta. Győrffy Kálmán a vádakat külön-külön tételesen cáfolta. Sőt még azt is bebizonyította, hogy a később eltűnt, nagymennyiségű élelmiszert nemcsak, hogy Túrkevén hagyta, hanem éppen az ellene tanúskodó altisztre bízta. A zsidóknak elszállításuk előtt fejenként 4 kg-os kenyeret süttetett. Ezért a volt polgármestert fellebbviteli fokon a népellenes bűntett vádja alól felmentették. Jóllehet utólagosan az állásvesztésre vonatkozó bírósági passzust is megsemmisítették, Győrffy a megváltozott politikai helyzetben a polgármesteri széket nem foglalhatta el ismét és 1947. januárjában belügyminisztériumi határozattal véglegesen elbocsátották állásából. Molnár Margit, Győrffy felesége, akivel 1921-ben kötött házasságot, Öcsödről származott. Házasságukból gyermek nem született. Az 1940-es évek végén a fokozódó politikai nyomás nagyon megnehezítette életüket. Ezért Öcsödre költöztek, ahol Győrffy Kálmán 1953-ban májzsugorodás következtében halt meg.

(Cs. G.)

Források:

- SCHEFTSIK Gy. 1935. II. köt. 272. p.
- WENCZEL I. 1930. 101. p.
- ÖRSI J. 1996. 202-203. p.
- TALPALLÓ P. 2010. 121. p.
- MNL JNSZML V.571. Túrkeve város képviselő-testületi jkv.1929/168. kgy. sz.; 1930/153. kgy. sz.
- MNL JNSZML XXV. 22. Szolnoki Népbíróság iratai 222/1945.
- MNL JNSZML XVII. 417. Túrkeve Város Igazoló Bizottságának iratai 76/1945.
- MNL JNSZML IV. 407. Alispáni iratok 2161/1947.
- Budapest Főváros Levéltára XXV. 1. a. Budapesti Népbíróság, büntetőperes iratok 2949/1948.

Képek: