Dr. Horthy Szabolcs

(Kenderes, 1873. január 28. - Nowo-Radomsk környéke (Lengyelország) 1914. november 21.)

Jogász, szolgabíró, főispán. Horthy István és Halasy Paula kenderesi földbirtokosok kilenc gyermeke közül születésük sorrendjében a hetedik. A rendkívül jó képességű ifjú középiskolai tanulmányait a soproni főgimnáziumban és a debreceni református kollégiumban végezte. Az érettségi vizsga után a kolozsvári és a berlini egyetem jogi karán tanult, végül Kolozsvárott államtudományi doktori oklevelett szerzett. Közigazgatási pályáját Jász-Nagykun-Szoinok vármegyében kezdte, rnint joggyakornok. 1901-től már szolgabíró a Tiszai alsó és a Jászsági alsójárásban. 1904-ben meghalt édesapja, ekkor Horthy Szabolcs lemondott állásáról, visszaköltözött Kenderesre és néhány évig a családi birtokon gazdálkodott. Általános meglepetést keltett, amikor 1910. március 4-én a király őt nevezte ki Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává. Horthy Szabolcs eddig politikával nem foglalkozott és a közélet fórumain is alig szerepelt. Csupán néhány éves közigazgatási gyakorlattal rendelkezett és nem tartozott megyéje legvagyonosabb birtokosai közé sem. 1911-ben István testvérével együtt mindössze 760 kh földterület tulajdonosa a kenderesi határban.

Horthy Szabolcs váratlanul magasba ívelő karrierje az országos politikai életben kialakult hatalmi vákum következménye. A Függetlenségi Párt kettészakadása és Wekerle Sándor koalíciós kormányának bukása az 1867-es kiegyezés iránt feltétlen hűséget tanúsitó személyeket magas tisztségekhez juttatta. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, mint általában sz alföldi törvénhatóságokban az országgyűlési képviselőválasztásokat a 48-as ellenzék túlsúlya jellemezte. l905-ben és l906-ban a megye valamennyi választókerületében függetlenségi jelölt szerezte meg a mandátumot és a vármegyei tisztikar tagjai is a 48-as irányzattal rokonszenveztek. 1910 elején, a Khuen-Héderváry-kormány kinevezése után Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyében nem akadt olyan ismert és köztiszteletben álló személy, aki vállalta volna a szembenállást a függetlenségi érzületü lakossággal. Máshonnan származó főispán kinevezése pedig az választások előtti feszült légkörben aligha látszott célszerűnek. Ám a halkszavú, kedves modorú, mégis rendkívül határozott fellépésű Horthy alkalmasnak látszott a legmagasabb megyei közigazgatási tisztség betöltésére. Bizonyára néhai id. Horthy István népszerüségét és érdemeit, továbbá a Szabadelvü Pártban betöltött megyei elnöki tisztségét is figyelembe vették a kormánykörök fia főispáni kinevezésének előterjesztésekor. Valószinüleg a Horthy és a Tisza család régi kapcsolata, Tisza István személyes támogatása is közrejátszott a kenderesi birtokos karrierjének alakulásában.

Horthy Szabolcs a Szabadelvü Párt utódja‚ a Nemzeti Munkapárt megszervezésében közvetlenül főispáni kinevezése előtt fontos szerepet töltött be. Lippich Gusztáv nyugalmazott főispánnal együtt előkészitője volt a Jász-Nagykun-Szolnok megyei pártszervezet létrehozásának, amely 1910. március 2-án a szolnoki Nemzeti Szálló nagytermében alakult meg és a törökszentmiklósi pártkerület elnöki tisztséget is elvállalta

Az új főispán ünnepélyes beiktatására és eskütételére 1910. március 16-án a megyei törvényhatósági bizottság közgyűlésén került sor. Az ünnepség, melyen számos meghívott vendég között 70 kenderesi lakos is megjelent, a protokoll iratlan szabályai szerint zajlott le. A közgyűlés megnyitása után dr. Benkó Albert alispán a főispáni kinevezésről szóló okmányt felolvasta. Majd gróf Bolza József, gróf Szapáry György, dr. Gorove László, Györgyei Miklós, dr. Almássy László, Lippe Vilmos és Balázsovich Ernő megyebizottsági tagokból az alispán inditványára küldöttség alakult, amely az ülésre Horthy Szabolcsot ünnepélyesen meghívta. Az újonnan kinevezett főispán testvéreivel, Horthy Miklós fregattkapitány, királyi szárnysegéddel, Horthy István huszárőrnaggyal és Horthy Jenővel együtt lépett be a diszterembe. Az alispán köszöntő beszéde után Küry Albert vármegyei főjegyző előolvasásával a főispán letette az esküt. Ezután Horthy Szabolcsot, mint beiktatott főispánt a megye nevében Küry főjegyző üdvözölte‚ majd Horthy mondott rövid beszédet. Ebben a gazdasági kérdésekre helyezte a hangsúlyt. Szólt az ipar és a kereskedelem fontosságáról, továbbá arról, hogy a kisbirtokok alacsony hozamának emelése nemzetgazdaságilag nagyon fontos kérdés. Ezért a népet oktatással, tanácsadással meg kell tanítani gazdálkodni. A főispán kifejtette, hogy “Nem ellenlábasa az ipar a földmüvelésnek, hanem ellenkezőleg, kart karba fonva egymás mellett s egymást támogatva kell ezeknek fejlődniük.” Horthy szónoklatának utolsó mondatait ellenfeleihez intézte, számolva a tövényhatóság ellenzéki többségének szembenállásával: “De legyenek bár mily kevesek a viták, bár mily éles a harc, azon férfiakat, kiknek elve, megygyőződése az enyímmel bár ellentétes, de kikről tudom, hogy elvük, meggyőződésük van — mindig csak ad hoc ellenfélnek fogom tekinteni, de soha sem ellenségnek.". Ám az új főispán ígéretére hamarosan rácáfolták tettei. Az 1910. júniusában tartott országgyülési választások idején az ellenzékkel szemben a legerőszakosabb módszerekkel igyekezett a Nemzeti Munkapárt érdekét érvényesíteni. Horthy a választások előtt Füredi Izidor forgalmi főnökön keresztül a szolnoki vasutasokat kenyszeríteni akarta, hogy Ragály Lajos munkapárti képviselőjelölt programbeszédére menjenek el. Kosik Ödön szolnoki rendőrkapitányt pedig felszólította, hogy mondjon le állásáról. Kosikot azért hibáztatatta, mert Ragály programbeszédét a Nemzeti Szállóban néhány ellenzéki bekiabáló megzavarta. Állítólag az egyik neki nem tetsző megyei főtisztviselőt is felszólította, hogy nyújtsa be nyugdíjazási kérelmét Az új főispán erőszakos kísérletei a politikai viszonyok megváltoztatására mégis meddőnek bizonyultak. A megye hét választókerülete közül csupán kettőben győzött a Nemzeti Munkapárt. A lakosság többségét viszont rövidesen sikerült magával szembefordítani és személyét népszerűtlenné tenni.

Horthy Szabolcs a választások lezajlása után sem változtatott erőszakos módszerein és a közigazgatás kulcsfontosságú tisztségeibe saját híveit igyekezett mindenáron beültetni. 1911 elején a főispán vezetésével vizsgálat indult Kludik Gyula szolnoki polgármester és Gruber József, városi főjegyző ellen, akiket néhány hét múlva a pénzügy és a közigazgatás területén elkövetett szabálytalanságck miatt nyugdíjaztak. A megyeszékhely polgármestere Harsányi Gyula lett, a főispán bizalmasa. Bár Horthy Szabolcs a politikai életben és a közigazgatásban alkalmazott módszerei miatt az ellenzék által gyűlölt személlyé vált, Jász-Nagykun-Szolnok varmegye gazdasági és kultúrális viszonyainak fejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. A liberális politikai meggyőződésű főispán intézkedései igazi merkantill felfogásra vallanak. Ezek hatása a személyes kezdeményezésére létesített üzemek, iskolák és egyéb intézmények révén mindmáig érzékelhető. 1911-ben a megyeszékhelyen felsőkereskedelmi iskola nyílt, ahol a polgári iskola, vagy a gimnázium alsó négy osztályának elvégzése után a leendő kereskedőknek, könyvelőknek és egyéb gazdasági szakembereknek korszerű képzést biztositottak. Ugyancsak l91l-ben készült el az ártól elsodort régi fahid helyén a szolnoki közúti Tisza-híd. A Szolnoki Cukorgyár létrehozásának is Horthy Szabolcs volt a fő előmozdítója. Kiváló kormánykapcsolatait felhasználva hamar megszerezte a belügyminiszter támogatását a megyehatár módosításához. Ugyanis a tervezett gyár területe eredetileg jórészt Pest megye területére esett. 1912-ben a kultuszminisztériumban a szolnoki po1gári fiúiskola államosításának jóváhagyását harcolta ki a főispán. Egyidejűleg mind a polgári fiú-, mind a polgári leányiskola új épületet kapott. De 1912-ben adták át a szolnoki színházat is, amelyet Horthy szorgalmazására a vármegye támogatásával építettek fel. A főispán kivételes munkabírását bizonyitja, hogy közigazgatási és politikai teendői mellett 1912-től a Heves-Nagykunsági Református Egyházmegye gondnoki tisztségét is betöltötte.

Horthy Szabolcs Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjainak sorában talán a legellentmondásosabb személyiség volt. A politikai életben megnyilvánuló páratlan erőszakossága a gazdasági ás kultúrális kérdések iránti rendkivüli fogékonysággal társult. Környezetétől, különösen a 48-as ellenzék részéről kapott bírálatokat személyes példamutatásával igyekezett ellensúlyozni. 1913-ban, amikor a Balkánon kialakult konfliktusok miatt már láthatóvá vált a világháború veszélye, a belügyminisztertől engedélyt kért arra, hogy hadiállapot esetére mentesítsék a katonai szolgálat tilalma alól. Ugyanis a főispánok kiemelkedően fontos közigazgatási tisztségük miatt még önkéntesként sem vonulhattak hadba. Horthy a háború kitörése után azonnal frontszolgálatra jelentkezett és 1914. augusztusában a 13. Jászkun Huszárezredhez tartalékos főhadnagyi rangban bevonult. Az ezredet, melynek parancsnoka a legidősebb Horthy fivér, nagybányai Horthy István volt, augusztus 20-ig a Száva vonalán a szerb haderővel szemben, majd augusztus 24-től az orosz fronton vetették harcba. Horthy Szabolcsot kifogástalan német nyelvtudása miatt József főherceg vezérkarához parancsőrtisztnek osztották be és a csapatestek közötti üzenetek, parancsok továbbításával bízták meg. Kezdetben az arcvonal mögött teljesített szolgálatot. Folytonosan zúgolódott, hogy ez nem is háború, hiszen még ágyúdörgés is alig hallatszik. Ezért hamarosan a frontvonalhan lévő 3l. gyaloghadosztályhoz heIyeztette át magát. Egy alkalommal az egyik gyalogezredtől három napig nem érkezett jelentés. A hadosztály parancsnokság járőrt kivánt kiküldeni, hogy az ezredet keresse meg. Ekkor, 1914. november 21-én Horthy főhadnagy önként je1entkezett a parancs teljesítésére. Lovászáva1 és tiszti legényével elindult, de útközben egy másik lovasjárőrrel találkozott, melynek tagjai figyelmeztették, hogy a keresett ezredet az oroszok már két napja teljesen körülzárták és a gyűrűn lehetetlenség átjutni. Horthy Szabolcs kijelentette, hogy ő lehetetlent nem ismer és kísérőivel tovább ment. Ám az országúton lovagolva a szemben lévő erdő felől hamarosan gyalogsági tüzet kaptak. Az egyik társuk elesett, Horthy pedig a nyakán megsérült. Sebét zsebkendőjével bekötözte és a másik társát visszaküldte a hadosztály parancsnoksághoz. Egyedül folytatta útját, de hamarosan orosz gyalogosok össztüzébe került. Lovával megpróbált kitörni, miközben pisztolyával az ellenségre lőtt. Ekkor azonban a fején lövés érte, a puskagolyó szemén és koponyáján áthatolva azonnali halálát okozta. Néhány nap múlva, amikor az osztrák-magyar csapatok előrenyomultak, a kozákoktól zsákmányolt lóban felismerték Horthy sárga kancáját. Horthy Szabolcs halálának körülményeit a háború után a fivére, Horthy István Lengyelországban derítette ki. Az egykori harcok színhelyére utazva megtudta, hogy Nowo-Radomskban a rendőrségen szolgál egy ember, aki 1914. novemberében‚ öccse halála idején az erdőben lévő kozákokkal együtt harcolt. Alaposan kikérdezte és tőle tudta meg, hogyan halt meg tetsvére.
1914. novemberének utolsó napjaiban az osztrák-magyar haderő a Lódz-tól délre fekvő Nowo-Radomsk térségét elfoglalta és a halottakat, köztük az elesett főispán holttestét azonosítás nélkül gyorsan eltemették. Horthy Szabolcs halála csak hetekkel később, hosszas keresés után vált bizonyossá. Állítólagos szemtanúk elbeszélése nyomán először az a hír terjedt el, hogy a főispán egy őrnaggyal együtt orosz fogságba került. Mások megsebesülve látták Horthyt, sőt olyan szóbeszéd járta, hogy a hadifogo1y tisztek listáján, melyet az oroszok az osztrák-magyar parancsnokságnak megküldtek, Horthy Szabolcs neve is szerepelt. Végül a holttestet 1914. december 16-án Dvorzsák őrnagy, a XII. hadtest egyik osztályparancsnoka találta meg, aki ugyan Horthyt személyesen nem ismerte, de az általa adott személyleírás a1apján - közepes testmagasság, nyúlánk termet, sötétszőke haj, nyírott bajusz és huszárfőhadnagyi egyenruha - a tetemet rövidesen azonosítani tudták. l9l4. december 30-án a Nowo-Radomsktól nyugatra lévő Zakrovek Chljechiczki község mellett eltemetett főispánt Beöthy Pál, Kazy József és Rakottay Gyula huszártisztek jelenlétében kihantolták. Horthyt Beöthy és Kazy jól ismerték, és a főispán ruhájába varrt címke Scheffer János budapesti szabó nevével kétségtelenné tette, hogy valóban az ő holttestét találták meg. Horthy tetemét Nowo-Radomskba szá11ították és a városka temetőjében újra e1temették. Horthy István gyalogsági tábornok, az egykori 13. Jászkun Huszárezred parancsnoka 1927. novemberében testvére földi maradványait Kenderesre hozatta és a családi kriptában helyeztette végső nyugalomra.

Horthy főispán hősi halála az emberi helytállás és példamutatás legszebb példái közé tartozik. A harctéri halálra maga is számitott, bizonyitja ezt, hogy bevonulása előtt végrendelkezett. Testamentumában a kenderesi hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a községi szegényház segélyezésére 20 ezer koronás alapítványt tett. Birtokát Miklós bátyjának fiaira hagyta azzal a kikötéssel, hogy annak jövedelmét egyenlő arányban évente osszák szét életben lévő testvérei között. Egyesek állítása szerint Horthy Szabo1cs politikai végrendeletet is írt‚ amelyet lepecsételve Tisza István miniszterelnöknél he1yezett letétbe. Ebben hivatali utódjának Magyary-Kossa Géza kenderesi földbirtokost jelölte ki. Ám ez a végrendelet, melyben Jász-Nagykun-Szolnok megye általa elképzelt jövőjét is vázolhatta, sem a szolnoki, sem az Országos Levéltárban nem található meg. Horthy utódja a főispáni székben nem Magyary-Kossa Géza, hanem Küry Albert alispán több hónapos helyettesítése után gróf Szapáry György lett.
A főispán hősi halála után alakját valóságos dicsfény vette körül. Személyéről még azok is mé1ységes tisztelettel és kegye1ette1 em1ékeztek, akik életében a legádázabb ellenfelei közé tartoztak. A megye városai és községei, a különböző intézmények és egyéb testületek az elesett főispán tiszteletére egymás után tették felajánlásaikat és alapítványaikat. Szolnok képviselő-testülete nagyrabecsülése jeléül még 1915-ben Horthy Szabolcsról neveztette el a város egyik legszebb terét a gimnázium és a színház előtt, ahol az elhalt főispán nevét márványlapokon, arany betükkel írták ki. Ezzel egyidejüleg a városi közgyülés a Horthy Szabolcs emlékére létesített megyei alapítvány javára 2000 Korona hozzájárulást szavazott meg, amelyet Jász-Nagykun-Szolnok vármegye gazdasági és kultúrális fej1ődésének előmozdítása, valamint az új szolnoki szegényház felállítása céljából hoztak létre. A megye városai és községei az alispán felhívására megrendelték és elöljáróságaik dísztermében kifüggesztették az elhunyt főispán fényképét. A szolnoki felsőkereskedelmi iskola, melynek megnyitása Horthy Szabolcs egyik legjelentősebb érdeme, a főispán emlékére a kiváló előmenetelű tanulók jutalmazása céljából l000 Korona tőkével alapítványt létesitett. A vármegyei törvényhatósági bizottság a különböző alapítványokon kívül a főispán emlékét művészi alkotással is maradandóvá kívánta tenni. Ezért az 19l5. január 20-án tartott gyászközgyűlésen a megyebizottsági tagok egyhangúlag megszavazták, hogy a Horthy Szabolcs tiszteletére emléktáblát készíttetnek, melyet a megyei székházban helyeztetnek el. Ám a háborús viszonyok éss az azt követő összeomlás miatt az emléktábla leleplezésére csak egy évtizeddel később, 1925-ben került sor. A gyűjtés a tábla töltségeire azonban már 1915-ben elkezdődött, melyhez a megyebeli községeken és városokon kívü1 szép számban vagyonosabb magánszemélyek is hozzájárultak. A Radnai Béla által megtervezett kompozició kardjával előremutató, vágtató huszártisztet ábrázolt. Mivel Radnai 1923-ban meghalt, a domborművet egy 177 x 142 cm-es ruszkicai fehér márványlapon végül Fischer Antal szobrászművész készitette el. Az emléktáblát a megyei székház lépcsőfeljárójában, a díszterem bejáratától jobbra helyezték el a falban. A tábla leleplezésére 1925. szeptember 14-én Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának díszközgyülésén került sor. Az ünnepségen családtagjaival együtt Horthy Miklós kormányzó is megjelent. Az emléktáblát a 13. Jászkun Huszárezred ugyancsak 1925-ben felavatott márványtáblájával együtt a II. világháború után eltávolították.

(Cs. G.)

Források:

- ZOUNUK 8. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár évkönyve (Szolnok, 1993.) Cseh Géza: Horthy Szabolcs főispán emléke Jász-Nagykun-Szolnok megyében 365-380 p.

Képek: