Illésy Sándor

(Pest, 1830. június 25. – Budapest, 1886. március 19.)

1830. június 25-én született Pesten, református, nemesi családban. Édesapja Illésy László huszárkapitány, kisújszállási birtokos, édesanyja Zmeskal Johanna. Felesége Varró Mária (1843-1890).
Jogot hallgatott Debrecenben.
1848 nyarától a jászkunsági nemzetőrség tagjaként harcolt a szabadságharcban. 1849-ben egyike volt a cibakházi ütközetben fogságba esett Leiningen őrnagy, a későbbi tábornok kiszabadítóinak. 1849 nyarán elhagyja alakulatát és jelentkezik a császáriaknál.
1855-ig a császári hadseregben szolgált, majd Kisújszálláson gazdálkodott.
1872. november 11-én tartották a rendezett tanácsú város, Kisújszállás első tisztújítását, ahol Illésyt polgármesterré választották. 1878-ban újra elindult a polgármesteri székért (Fekete Károllyal együtt), és el is nyerte azt.
1880. január 18-án Illésy lemondott állásáról. Bár felkérték a lemondás visszavonására, Illésy döntése véglegesnek bizonyult.
„7 éven keresztül tanúsított páratlan buzgalmáért, tapintatosságáért, odaadó munkássága és áldozatkészségéért” jegyzőkönyvi köszönetet és teljes elismerést szavazott meg a képviselő-testület számára.
1886. március 19-én hunyt el Budapesten. 1891-ben Kisújszálláson újratemették.

(B. G.)

Források:

- Bona, 2008. 483.p.
- MNL JNSZML V. 271. Kisújszállás város képviselőtestületének iratai, 3/1878., 2/1880.

Képek: