Kátai Gábor

(Karcag, 1831. október 4. – Kunszentmárton, 1878. február 28.)

Református családban, 1831. október 4-én született Karcagon. Édesapja, Kátai Gábor földműves, édesanyja Vincze Sára. 1869-ben vette feleségül tóti Poroszlay Karolint (tóti Poroszlay László Debrecen városi tanácsnoka és Derecskey Johanna lányát), aki 1877-ben, 28 éves korában hunyt el „hosszas betegeskedés és hervadozás után”.
14 éves korától Hollay József karcagi gyógyszertárában dolgozott segédként („Karcag híres gyógyszerésze, Hollay József éppen gyakornokot keresett jólmenő patikájába. Ajánlásra az iskola latintanárát kérte, ő pedig egyszerre győzte meg az apát és a jövendő munkaadót. A kis „vállalkozót” nem kellett”); gyógyszerész-segédi vizsgáját 1848-ban abszolválta.
Pesten, majd Bécsben végezte a gyógyszerész szakot, majd 1856-tól Pesten orvostanhallgató.
1860 és 1861 között a Nagykun Kerület orvosa volt, majd „leköszönt hivataláról és külföldre ment”.
Az alkotmányosság helyreállítása után Kátai is visszatér a Kerület főorvosi székébe – 1868-ban „lakását Karcagra tette át”.

„Mindenestől fogva egy szeretetre méltó ember, a kinek kimagasló termetes és testes alakját, sokratesi nagy kopasz fejét, erős szakállát, de finom metszetű arczvonásait, érczes, átható, lelkesítő hangját – nehezen felejthette el többé, a ki egyszer látta és hallotta”.

Az 1873. évi kolerajárvány alatt egészségügyi kormánybiztosként felügyelte Heves megye tiszántúli részeit, a Nagykun és a Kiskun Kerületet, Békés és Pest vármegyéket, illetve Kecskemét városát. „1874 elején közzéteszi sürgető hangú kiadványát a járványban szerzett tapasztalatairól: a szükséges megelőző óvórendszabályokról, a járványok kifejlődését elősegítő rossz közegészségügyi viszonyokról, a köznép egészségügyi felvilágosításának szükségességéről, társadalmi összefogást sürgetve mindezen bajok orvoslására”
Orvosi munkásságán túl Kátai „a magyarhoni földtani társulat rendes s a birodalmi földtani intézet levelező, a magyar orvosi könyvkiadó társulat igazgató tagja, a királyi magyar természettudományi társulatnak évekig első titkára, a heves-nagykunsági ref. egyházmegye segédgondnoka” volt.
Az új vármegye megalakulásakor, 1876-ban vármegyei tiszti főorvos lett, majd a következő évben ismét jelentkezett – Bécsi Jánossal együtt – a vármegyei tiszti főorvosi állásra, és azt ő nyerte el, miután 150:72 arányban győzött a szavazáson. Pár hét múlva, 1878. február 28-án – munka közben – Kunszentmártonban hunyt el. „Három év óta szervi szívbajban szenvedett, mit szeretett nejének kora elhunyta fölötti fájdalma is kétségkivül csak nevelt. S e szervi baj okozta hirtelen halálát is. Egyetlen kis leánykája maradt, az életerősnek látszó s férfikora delén, 47-dik éves korában elhunyt férfiúnak”.
Karcagon, a Déli temetőben nyugszik. Emlékét Karcagon utca és a helyi kórház őrzi.

„Elhunytával a haza benne egyik hü, s országszerte ismeretes tudományu fiát, a törvényhatóság szakavatott buzgó tisztviselőjét, tiszttársai pedig nagyra becsült, és szeretett társukat vesztették el”.

(B. G.)

Források:

- MNL JNSZML XXXIII. 1. Karcag református házassági anyakönyv, 93/1869.
- MNL JNSZML IV. 405. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei 4/1877., 17/1878.
- S. Püski, 1982. 539-550.p.
- Szállási, 2001. 69-90.p.
- Kátai Gábor nagykun orvostudor 1831-1878. In: - http://www.katai.hu/elete-es-munkassaga.html
- Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet 565/1887. SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái [elektronikus dokumentum]. Online elérhetősége: - http://mek.oszk.hu/03600/03630/html
- Vasárnapi újság, 1878. március 10.
- Gyászjelentés, 1878. OSZK

Képek: