Dr. Szabó Ferenc

(Tiszadob, 1897. július 23. - Eger, 1949. január 20.)

Vármegyei főtisztviselő, Szolnok polgármestere. Bár Szabolcs megyéből származott, gyermekkora óta Szolnokon élt. A középiskola elvégzése után 1915-ben katonai szolgálatra vonult be a 68. cs. kir. gyalogezredhez. Egy évet töltött az orosz és a román fronton. Megsebesült, majd II. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. 1918. decemberében hadnagyi rangfokozatban szerelt le, részt vett az 1919. május elején lezajlott szolnoki fehérlázadásban. 1919. decemberében közigazgatási gyakornokká nevezték ki, majd helyettes vármegyei aljegyzői állást töltött be. 1921. október 21-től pályázatának elfogadásával véglegesítették Jász-Nagykun-Szolnok megye aljegyzői státuszában. 1926-ban tiszteletbeli főszolgabírói címet kapott, 1935-ben a Tiszai közép járás főszolgabírájává választották. Az 1920-as években munkája mellett, jogi diplomát szerzett a budapesti egyetemen. Dr. Szabó Ferenc 1938-ban megpályázta és a június 3-án tartott tisztújításon 66:54 szavazati arányban dr. Lévay Gyulával szemben elnyerte Szolnok város polgármesteri állását. Győzelme annál is inkább figyelemre méltó, mivel Lévay helyettes, majd véglegesített polgármesterként már két és fél éve állt a megyeszékhely közigazgatásának élén.

Szabó Ferenc az országos költségvetési szigorítások időszakában vette át a város vezetését. A hadiberuházások előtérbe kerülésén kívül, a szolnoki pénzügyi zavarok is nehezítették helyzetét. Az elhíresült sikkasztási botrány ugyanis évekre tönkretette a város anyagi helyzetét. A kedvező földrajzi helyzetet és a katonai fejlesztési lehetőségeket, mégis előnyösen használta ki a megyei és a városi vezetés. A Városmajor úti tüzér- és a Verseghy úti utászlaktanya építésével kapcsolatosan, pénzügyi támogatást szereztek a Zagyván túli városrész, az ún. Scheftsik-telep fejlesztéséhez. Az 1940-es évek elején Szanda-pusztán katonai repülőtér létesült. A katonai kórház, a későbbi tüdőkórház, a vármegyei kórház háromemeletes új szárnya is ekkor épült fel. Átadták a gabonatárház újabb tömbjét. Hajóállomás, mellvéd és sétány készült a Tisza-part belvárosi szakaszán. Ám a II. világháború szörnyű pusztításaira, az 1944 nyarán lezajlott óriási rombolást okozó légitámadásokra is Szabó Ferenc polgármestersége alatt került sor. Az egyébként higgadt és türelmes vezetőnek ismert polgármestert közvetetten felelősség terhelte a zsidó lakosság deportálásáért. Ugyanis a német megszállás alatt is helyén maradt és a gettórendeletet végrehajtatta. Igaz, ez valamivel emberségesebb módon ment végbe Szolnokon, ahol a gettónak kijelölt házakba kevesebb embert zsúfoltak be. Ám végül az összegyűjtött zsidó polgárokat innen kihajtották a cukorgyárba és ott máshonnan iderendelt csendőrök, rendőrök brutálisan bántalmazták és megalázták, majd bevagonírozták és deportálták őket. Szabó Ferencet Jaross Andor belügyminiszter 1944. júliusában ugyancsak polgármesteri állásba Nagybányára helyezte át. Ezt azonban tisztiorvosi igazolással Szabó visszautasította és megromlott egészségi állapotára hivatkozva azonnal nyugdíjazását kérte. 1944. szeptember 1-jével mindössze 47 évesen nyugállományba vonult és felesége rokonságához, Egerbe költözött. A II. világháború után a népbíróság első fokon másfél, majd másodfokon háromévi börtönbüntetésre ítélte. Ennek végrehajtására valószínűleg elhatalmasodó betegsége miatt mégsem került sor. Agydaganat következtében 1949. január 20-án éjjel egri, Érsek utca 1. sz. alatti lakásában hunyt el. Az 1933. február 27-én, Puky Eszterrel kötött házasságából egy fiú és két leánygyermeke származott.

(Cs. G.)

Források:

- SCHEFTSIK Gy. 1935. II. köt. 256. p.
- CSŐSZ L. Századok, 2000. 3. szám. 630-679. p.
- MNL JNSZML V. 472. Szolnok képviselő-testületi jkv.1938/14767. kgy. sz.
- JNSZML V. 474/a. Szolnok polgármesteri ir. 2102/1949.
- MNL JNSZML XIV. 14. Dr. Szabó Ferenc polgármester iratai 1926-1942

Képek: