Velemi Endre

(Jászapáti, 1886. augusztus 19. - Jászberény és Jászapáti között, 1919. augusztus 2.)

Lakatossegéd, 1919-ben a Jászsági alsó járás politikai biztosa. Egy kispesti gépgyárban lakatosként dolgozott. Már ifjúkorában kapcsolatba került a szakszervezeti- és munkásmozgalommal. Rövid idő után a szociáldemokrata párt kispesti területi szervezetének titkárává választották. 1912-ben már a Vas- és Fémmunkások Szövetsége budapesti tisztviselője és az MSZDP országos vezetésében is szerepet kapott. Ideológiai felkészültségét és műveltségét autodidakta módon, tudatos önképzéssel és sok olvasással szerezte. 1918-ban a fővárosban és környékén munkástüntetéseket, sztrájkokat szervezett. Ezért rövidebb időre börtönbe kellett vonulnia. Az őszirózsás forradalom után a szociáldemokrata párt Velemit Jászapátiba, a szülőfalujába küldte a helyi pártszervezet munkájának erősítésére. 1919 január végén a Néptanács községi szervezetének megalakulásakor nagy hatású beszédet mondott, majd annak helyi alelnökévé választották meg. Március elején ő lett az MSZDP községi elnöke, március 16-án pedig a párt nemzetgyűlési képviselőjének választották meg. Velemi Endre a szociáldemokrata mozgalomban rendkívül aktív tevékenységet fejtett ki, ám az újonnan megalakult kommunista párttal nem tartott kapcsolatot. A KMP Jászapátiban nem is hozott létre községi szervezetet.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után Velemit a Jászsági alsó járás népbiztosává választották, majd az áprilisi tanácsválasztásokat követően a járás politikai megbízottja lett. Egyidejűleg tagja volt a községi munkástanácsnak és intéző bizottságnak, továbbá a járási és a megyei tanácsba is beválasztották. Jászapátiban és a Jászsági alsó járásban elsősorban gazdasági szervező tevékenységet fejtett ki. A közellátást és a hadsereg élelmezését, ló- és takarmányszükségletét rekvirálásokkal, de inkább rábeszéléssel, mint fegyveres kényszerrel igyekezett biztosítani. A pénzintézeteket ellenőrzés alá vonta. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy intézkedései nem a mérték nélküli „kommunizálást” szolgálják, csupán a spekulációt és a feketézést kívánják megakadályozni. Vágó Pál festőművészt községi szépészeti népbiztossá nevezte ki és megbízta Jászapáti utcáinak, tereinek rendbetételével. Velemi Endre nagyfokú aktivitása ellenére nem tartozott a proletárdiktatúra legszélsőségesebb helyi vezetői közé. Joó Andor járásbírót letartóztatta ugyan, ám annak haláláért személyes felelősség nem terheli. A járási fogházban az egyik őr indokolatlan fegyverhasználat során ölte meg a vele szembeszegülő bírót. 1919 nyarán a járásban budapesti munkáscsaládok nélkülöző gyermekeit helyezte el. Mivel erőszakos atrocitások nem fűződtek személyéhez, a Tanácsköztársaság bukásakor nem menekült el. A bevonuló román katonák azonban letartóztatták. Bár Vágó Pál festőművész, a francia Becsületrend Keresztjének tulajdonosa kitüntetésének felmutatásával rábírta a román parancsnokot Velemi szabadon bocsátására, augusztus 2-án ismét elfogták és lovak után kötözve Jászberénybe indultak vele. Útközben egy kukoricás szélén agyonlőtték.

Források:

- GECSÉNYI L.-SELMECZI L. 1974. 166-170. p.

Képek: