Baráth Endre

(Jászberény, 1888. augusztus 8. - Jászberény, 1955. március 21.)

Kisparaszti családba született, római katolikus vallásúnak keresztelték. 1908-ban Jászberényben elvégezte a mezőgazdasági szakiskolát, majd uradalmakban volt vezető beosztásban. Az első világháborúban az orosz és az olasz fronton is harcolt. 1920-tól saját birtokán mintagazdaságot létesített. 1921. szeptember 17-én megházasodott, felesége azonban közös gyermekük születése után nem sokkal meghalt. Baráth Endre ezt követően egyedül nevelte saját és felesége gyermekeit. Tagja volt több helyi szervezetnek, mint például: Római Katolikus Kör, V. kerületi olvasó egylet, Gazdák Vadásztársasága, Úri Kaszinó. Igazgatósági tag volt a közbirtokosságban és a Gazda-takarékpénztárban. 1930-ban lépett be a Független Kisgazdapártba, ahol a párt Szolnok megyei elnökévé választották. 1930 és 1944 között Jászberény város képviselő-testületének is tagja volt. 1933-ban a jászberényi időközi választásokon az Egységes Párt színeiben induló Imrédy Béla mögött a szavazatok 24,36 százalékával a második helyen végzett. Az 1939-es országgyűlési választásokon a jászapáti egyéni kerületben indult, de a szavazatoknak csak 8,9 százalékát szerezte meg, így ekkor sem jutott mandátumhoz.

1944-ben a szovjet csapatok bevonulását követően sorshúzás eredményeként, ő képviselhette Jászberény várost és a jászsági településeket a Debrecenben összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlésben. 1945. január elején Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává nevezték ki, de hivatalát csak februártól foglalta el. Szolgálati ideje alatt nem félt kifogást emelni a kommunista irányítású rendőrség és pártszervezetek túlkapásai ellen, de összeütközésbe került több községi nemzeti bizottsággal is, amelyek jogszabályellenesen beavatkoztak a közigazgatás ügyeibe. Főispánsága alatt tovább fokozódtak a vármegye közellátási problémái, mivel Budapest ostroma után leginkább Jász-Nagykun-Szolnok vármegyére hárult a főváros, a bányavidékek és az átvonuló szovjet csapatok ellátása is. A kisgazda Baráth Endre így sorra olyan élelmiszer-szállítási utasításokat kapott Budapestről, kommunista és szociáldemokrata feletteseitől, melyek azonnali teljesítése elől a vármegye közellátásának veszélyeztetése esetén sem térhetett ki. Baráth Endre egy, a közellátásügyi miniszternek írott leveléből kiderül, hogy augusztus folyamán többször is adott át kimutatást a vármegye közellátási helyzetéről és több ízben kérte, hogy a vármegye területéről ne kelljen kenyérgabonát kiszállíttatnia, mivel Jász-Nagykun-Szolnok megyében akkor már mintegy 4.200 vagon kenyérgabona hiány volt. Szeptember 7-én megjelent egy munkásküldöttség hivatalában, melynek vezetője kijelentette, hogy amennyiben a főispán „nem gondoskodik a szakszervezeti munkásság ellátásáról, akkor ők leteszik a kalapácsot, kivonulnak az utcára és megszereznek maguknak mindent, amire nekik szükségük van […] de akkor nem marad az üzletek kirakatában semmi.” A fenyegetést végül nem váltották valóra, de Baráth Endre megérezte, hogy hasonló megmozdulásra a jövőben is számíthat, ezért ismételten és nyomatékosan kérte a Közellátásügyi Minisztériumot, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét a további gabona igénybevétel alól mentesítsék, illetve kérte a zárolt gabonakészlet 75 %-ának felszabadítását, hogy a vármegyei ellátatlanokról legalább részben gondoskodhasson. Kérését azonban nem hallgatták meg Budapesten, épp ellenkezőleg, a Magyar Kommunista Párt elérkezettnek látta az időt arra, hogy a kialakult helyzetet az 1945-ös parlamenti választási kampány részeként saját javára felhasználja. 1945. október 15-én egy újabb, ezúttal hatalmasra duzzadt tömegtüntetés volt Szolnokon. Ezt az ’éhség-felvonulást’ a munkáspártok közösen szervezték. A szakszervezeti vezetők által feltüzelt éhező munkásokkal a vasútállomástól a főtérig, majd a megyeházáig vonultak, ahol Baráth Endre a tizenötezer fős munkástömeg nyomására bejelentette lemondását. E fenyegetéssel kikényszerített eltávolítását a belügyminiszter nem fogadta el és pár nappal később felszólította Baráthot, hogy újból foglalja el hivatalát. A szolnoki munkáspártok és az általuk utcára vitt munkások azonban hallani sem akartak a kisgazda főispán visszatéréséről. A kialakult patthelyzetet végül az 1945. november 4-i parlamenti választás döntötte el oly formában, hogy Baráthot Heves-Nógrád-Hont vármegyében nemzetgyűlési képviselővé választották, s így összeférhetetlenségre hivatkozva és méltóságát némiképp megőrizve, lemondhatott a főispáni megbízatásáról a képviselőséget 'választva'. Utódja egy kommunista párti politikus, dr. Kovács Kálmán lett, aki decemberben el is foglalta főispáni hivatalát.

Baráth Endre főispáni beosztása mellett 1945 áprilisáig a Független Kisgazdapárt megyei, majd 1946-1947-ben jászberényi szervezetének volt az elnöke. Később, nemzetgyűlési képviselőként egyre nagyobb ismertséget és elismertséget szerezve, 1946. szeptember 10-től az FKGP országos intézőbizottságának is tagja lett. Ekkor a párt centrumához tartozott. Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása után, 1947. június 9-től a párt képviselőcsoportjának lett az elnöke, 1947. június 21. és 1948. április 17. között a párt politikai bizottságának is tagja volt. 1947. augusztus 31-én a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei választókerületben ismét parlamenti mandátumot szerzett. 1947. október 18-tól a Tejtermelők és Tejszövetkezetek Országos Szövetségének igazgatója volt. A Szovjetunió döntése eredményeként 1947 őszétől nyílt egyeduralomra törő MKP összeférhetetlenségi eljárást indított ellene, ezért 1948. február 2-án lemondott az igazgatóságról. 1948. február végén távozott a kisgazdapárt frakciójának éléről, majd április 15-én bejelentette lemondását képviselőségéről is. Ezt követően visszavonult a politikai élettől, ennek ellenére az 1950-es években rendőri felügyelet alá helyezték. Haláláig portelki tanyáján gazdálkodott.

Források:

- VIDA István-VÖRÖSS Vince: Baráth Endre, In: Ideiglenes Nemzetgyűlés Almanachja, 1947. szeptember 17.-1949. április 12. Budapest, 2005. 36-37. p.
- CSÖNGE Attila: „…már nem soká lesz főispán, mert helyzete megingott” – Földi István főispán és kora. In: ZOUNUK 28. Szolnok, 2014.
- MNL JNSZML XXIII. 19. Szolnok MTVB Személyzeti Osztály ir. Személyzeti dosszié, 56. sz.
- http://www.selena-iusta.hu/contentpage/elhunytak-a-jaszsagban/famousperson/12

Képek: