Földi István

(Kisújszállás, 1901. július 30. - Zsámbék, 1984. április 30.)

Földi István 1901. július 30-án született Kisújszálláson, hatgyermekes családban. Apja mezőgazdasági cseléd volt. Földi kilenc éves korától maga is gazdasági cselédként kereste kenyerét, egy ötven holdas paraszt jószágait gondozta. Visszaemlékezése szerint gazdája minden évben megverte, de haza nem mehetett, mert legalább enni kapott, meg egy nadrágot és tél közepén egy pár bakancsot. 1919-ig a tanyán élt, amikor vörös őr édesapja példáját követve belépett a Vörös Hadseregbe. A kiképzése után nem sokkal a Tanácsköztársaság megbukott. Előbb Pesten bujkált, majd hazatért Kisújszállásra. 1922-től két évig ismét katona volt, ezután kubikosnak állt, olykor aratómunkásként egészítve ki szerény keresetét. 1928-ban a Szociáldemokrata Párt városi szervezetének egyik alapító tagja, pénztárosa, majd elnöke lett. A tagság többsége kubikos volt, vezetőik közül többen is kapcsolatba kerültek az illegális kommunista mozgalommal és a szocdem szervezetet egyfajta legális fedőszervként használták. Az 1932-es városi képviselő választásokon a hatóságok és a rendőrség nyomása ellenére öten bejutottak a képviselő-testületbe az SZDP színeiben. Bár csak öt éven át szólalhattak fel a városházán és kisebbségben is voltak, maga a tény, hogy bejutottak, óriási fegyverténynek számított a korabeli viszonyok közepette, amivel nagy tekintélyre tettek szert a nincstelen lakosság körében.

1937-ben a rendőri zaklatások és egyéb hatósági intézkedések ellehetetlenítették a pártszervezet működését, de 1941-ben még sikerült egy kubikos sztrájkot szervezniük a kunhegyesi határban. Ezért Földit 1942-től rendőri felügyelet alá helyezték, majd 1944 tavaszán az ismertebb helyi munkásvezérekkel együtt Nagykanizsára internálták. Szeptemberben hazaszökött és egy ismerősénél bujkált. Kisújszállás kiürítésekor a határban rejtőzött el és bevárta a szovjet csapatok október 8-i érkezését.

1944. október 10-től az ideiglenes városi tanács tagja volt. Október 31-én a kisújszállási mezőgazdasági szakbizottság tagja lett, melynek feladata volt a termelés, szántás-vetés és egyéb mezőgazdasági munkák megindítása, a város mezőgazdasági életének irányítása. Földit egyben a városgazdai teendőkkel is megbízták, hogy a város széthordott közvagyonát biztonságba helyezze.

Megalakították a polgárőrséget, megszervezték a közmunkát, azoknak a jószágait, akik elmenekültek, kiosztották a nincstelenek között, így se az ember, se a jószág nem maradt éhen. Elkezdték a vetést, s rendelkeztek a jövő évi termés biztosításáról. Megalakították a helyi MKP szervezetet is, melynek taglétszáma rohamosan növekedett. Az első párttitkár dr. Kovács Kálmán lett, akinek az 1945. februári elköltözését követően Földi Istvánt választották meg városi párttitkárrá. Őt egyből pártiskolára rendelték fel Debrecenbe, majd a megye egyik földosztási kormánybiztosa lett a Tisza jobb partján, míg Bakó Kálmán a bal parti részért felelt. Kisújszálláson a nagyszámú földnélküli igénylőre tekintettel 12 olyan birtokot is felosztottak, amit a törvény értelmében nem lett volna szabad. Földi maga is 9 hold földjuttatásban részesült, mint ötgyermekes családapa, életében először gazdálkodhatott a sajátján.

A kisújszállási kommunisták a rendkívül nehéz közellátási és közbiztonsági viszonyok ellenére is eredményesen szervezték újjá a település életét. Radikális intézkedésekkel gondoskodtak a szovjet hadsereg és a nincstelenek ellátásáról is és céljaik elérése érdekében nem riadtak vissza az erőszakos tömegdemonstrációktól sem. Két malmot is üzembe helyeztek, felszereltek egy szülőotthont és több iskolát, óvodát. Az 1945-ös választásokon pedig kimagaslóan jó, 40,82 %-os eredményt értek el, szemben a 16,96 %-os országos átlaggal.

Földi tehát ideális főispán jelöltnek tűnt az MKP számára. Paraszti származású, jó szervező készségű, a választásokon sikereket elért párttitkár volt, aki helyi viszonylatban „nagyon népszerű ember volt a maga puritánságával,” és földosztási kormánybiztosként, majd a földvisszaperlők elleni harcban is bizonyította rátermettségét.

1946. november 24-i főispáni beiktatására Rákos Mátyás miniszterelnök-helyettes és Rajk László belügyminiszter is Szolnokra utazott. Földi távlati terveiről nyilatkozva kiemelte, hogy szeretné a kisbirtokos parasztság belterjes gazdálkodását fejleszteni, különösen a szikes területeken elősegíteni a gyümölcsösök és rizstelepek telepítését, emellett állandóan szemmel tartaná az ellátatlanok, a munkanélküliek és a kisparasztok ügyeinek intézését.

Működését egy országos akcióba bekapcsolódva az 'árdrágítás elleni küzdelem hete' vármegyei szintű megszervezésével kezdte, de bekapcsolódott az MKP falujáró munkájába is. Végiglátogatta vármegyéje településeit, ahol ismertette pártja agrárprogramját és meghallgatta az ellátatlanok és a parasztság panaszait. Annak ellenére azonban, hogy immáron egy kommunista parasztfőispán állt a vármegye élén és az MKP III. kongresszusának jelszavaival igyekezett a kisbirtokosok támogatását is megszerezni, a főváros, valamint a bánya- és iparvidékek ellátása továbbra is elsőbbséget élvezett a helyiek ellátásával szemben. Földi így elődeihez hasonlóan két tűz köré került, mivel a vármegye az egyik leginkább aszály sújtotta területe volt az országnak, ugyanakkor továbbra is eleget kellett tennie a vármegyéből élelmiszer diszpozíciót elrendelő határozatoknak. Egyszerre kellett felettes hatóságaival veszekednie a vármegye terheinek csökkentéséért, másrészt alárendelt hatóságaival megértetnie a szállítások szükségességét.

Földi a beszolgáltatást elszámoltató bizottságoknak mégis utasításba adta, hogy alaposan, egyénenként vizsgálják meg a mulasztások okait, és ha valaki önhibáján kívül nem tudott eleget tenni a rendeleteknek, pl. mert aszály-, vagy jégkárt szenvedett, úgy annak beszolgáltatási kötelezettségét töröljék. Emellett Földi minden igyekezete arra irányult, hogy a fővárosba irányuló diszpozícióknak úgy tegyen eleget, hogy közben a helyiek ellátását is biztosíthassa. Nem volt könnyű dolga, hiszen a megye kb. 440.000-es lakosságából átlagosan 140.000-170.000 fő között volt az ellátatlanok száma. A kenyérfejadagok kiosztását 1947 nyaráig tudta több-kevesebb sikerrel megoldani, június 1-től azonban a lakossági kenyérfejadagot kénytelen volt 15 dkg-ra csökkenteni

Miközben a vármegye lakosságának közel 35-40 %-a hatósági közellátásra szorult, Földi erkölcsi kötelességének érezte, hogy saját életvitelét is a Kisújszálláson megszokott puritánság jellemezze. Jól példázza mindezt az 1947 februárjában a megyebál megrendezése kapcsán a polgármesterekhez és járási főjegyzőkhöz intézett körlevele, melyben, mint Közellátási Kormánybiztos az alispán által kivetett liszt és vaj beszállítását nem engedélyezte, mert az előírt élelmiszer mennyiség a helyi ellátatlanok lisztjéből került volna levonásra. Visszavonatta a járásokra kivetett bor és pálinka „felajánlási kötelezettséget is”. Visszaemlékezésében maga és felesége visszafogott életvitelét így jellemezte: „Amikor beköltöztünk Szolnokra a vármegyeházára, Bözsi nénéd hozta magával a tehenet. Bekötöttük az udvarba, kialakítottunk egy istállófélét, s alighanem ő volt az országban az első „méltóságos” főispánné asszony, aki minden hajnalban maga hajtotta ki a tehenet a gulyára. Képzelheted, hogy néztek rá a tisztviselők, meg a polgárok.”

Működése kezdetén a vármegye közigazgatási szervezete a kommunista párt szempontjából nagyon siralmas helyzetben volt. A vármegyén rajta kívül egyetlen egy kommunista vezető tisztviselő sem volt alkalmazásban s a kezelőszemélyzet terén sem sokkal volt jobb a helyzet. De nem csak a központban, a vármegye községeiben is kisebbségben voltak az MKP tagjai. Földi munkájának eredményeként a vármegyén folyamatosan növekedett a vezető állásban lévő kommunisták száma és a kezelő személyzettel együtt fokozatosan többséget szereztek.

A politikai küzdelmek mellett az ország újjáépítését célzó 3 éves terv előkészítésére a főispán már 1947 februárjában megalakított egy vármegyei szakemberekből álló tervbizottságot, mely a községek, városok által összeállított terveket is felülvizsgálta. A 3 éves terv keretében az első évre elsősorban csatornabővítési, partbiztosítási és az elzárt tanyavilágot segítő bekötő út-építési munkákat ütemeztek be vármegyénkben. Ugyanakkor az aszályos évek tanulságait is levonva, de a kis- és középgazdaságok belterjessé válását is elősegítendő, Földi István kiemelkedő fontosságúnak tekintette az öntözéses gazdálkodás fejlesztését, a gyümölcsösök telepítését, az ipari növények termesztését és az állattenyésztés fokozását, hogy ezáltal megsokszorozza a parasztság jövedelmét.

Földi főispánként igyekezett szülővárosát előnyben részesíteni a beruházások terén. A megye első két mesterséges megtermékenyítő állomásai közül egy Jászberénybe, a másik Kisújszállásra települt. A 3 éves terv keretében megépült 7 gépállomásból is jutott Kisújszállásra. A leglátványosabb – részben Földi közbenjárására megvalósult – kisújszállási beruházás azonban kétségtelenül a gépállomással egyszerre, Tildy Zoltán jelenlétében, 1948. május 9-én átadott kisvasút volt. A tervek megfogalmazása és a beruházások megindítása egyértelműen az 1947-es választási kampány részét képezték.

Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési képviselőválasztást a kommunisták által elkövetett csalássorozat kísérte végig. Földi Istvánt Rajk László, kommunista belügyminiszter a vármegyei választási teendők irányításával és ellenőrzésével bízta meg. Földi a választói névjegyzékek összeállításakor törvénytelenségek elkövetése közben tetten ért pusztamonostori és jászjákóhalmai elvtársait ugyan fel kellett, hogy függessze, ám ezen elszigetelt eseteket leszámítva mindenben együttműködött pártjával, a belügyminisztériummal és az Államvédelmi Osztállyal, hogy a választások során pártjának kedvezzen és az elkövetett visszaéléseket eltussolja.

Az 1947-es választáson a Magyar Kommunista Párt szerzett relatív többséget, melynek az addigi szavazatszerzést célzó parasztpolitika hangsúlyozására már nem volt tovább szüksége. Ehelyett a politikai hatalom kiterjesztése, az ellenzéki pártok és a koalíciós partnerek jobboldalán állók elhallgattatása játszotta a főszerepet. A tisztogatások egy részét Földivel hajtatták végre. Az MKP Központi Bizottsága személyesen közölte a főispánnal, hogy kiket kell leváltania, de később levélben is emlékeztették, hogy mely főjegyzők eltávolítását kell végrehajtania. 1948 folyamán a közigazgatás minden szintjén végbement a tisztogató munka, sorra önkéntes kilépésre és lemondásra kötelezve, nyugdíjazva, vagy fegyelmivel eltávolítva a jobboldalinak vélt – valójában a kommunistáknak behódolni nem akaró – képviselő-testületi tagokat, hivatalnokokat. 1948. június 12-ig bezárólag végigvitték a szociáldemokrata pártszervezeteknek a Magyar Kommunista Pártba olvasztását is, mellyel létrejött az egységes, de kommunista dominanciájú Magyar Dolgozók Pártja. 1948. november 15-én a vármegyei központi tisztviselőknek már 90 %-a volt a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, s mindössze 10 %-uk volt társutas kisgazda- és parasztpárti.

Az országos politikai életben bekövetkezett fordulat eredményeként saját pártja számára mindinkább fölöslegessé és terhessé vált Földi személye és az általa képviselt, nyugati mintát követő parasztpolitika is. 1948 nyarán már inkább az egyházak és a gazdag parasztság elleni fellépés vált az MDP legfontosabb politikai célkitűzésévé. Adózás tekintetében pedig egyértelműen a parasztság részesült a legszigorúbb elbánásban. Az „osztályidegen” kulákság elleni harcot, a szövetkezeti mozgalom átszervezését és a belterjes kisüzemi gazdálkodás helyett a nagyüzemi gazdálkodás szükségességét Gerő Ernő és Rákosi Mátyás 1948 nyarán jelentették be.

Miközben Földi a kulák- és egyházüldözés megindítását biztosította, eredeti célkitűzése, a belterjes kisgazdaságok nyugati típusú felvirágoztatása teljes mértékben ellehetetlenült. Személyes ellentéte alakult ki több párttársával, többek között az MKP, majd MDP megyei párttitkárával, Tisza Józseffel. A vármegye közügyeinek ellenőrzése is mindinkább a tisztogatások eredményeként kinevezett új alispán és főjegyző kezeibe csúszott át, s a közigazgatás végül teljes mértékben a pártutasításoknak rendelődött alá. Decemberre a főispán mozgástere elfogyott, még titkárát, dr. Sipos Gézát is eltávolították mellőle.

1948. december 23-án, a felső pártvezetéssel folytatott személyes megbeszélések után Földi István bejelentette lemondását a belügyminiszternek. Döntését azzal indokolta, hogy pártja a népi demokrácia érdekében a Bábolnai Állami Gazdaságnál fogja munkával megbízni. Ezzel szemben lemondása valódi okaként sokkal inkább az a csalódás sejthető, melyet az általa is kívánt belterjes, kisbirtokos gazdálkodás ígérete és a végül megvalósuló táblás gazdálkodás közötti fordulat jelentett. 1948 végére belátta, hogy ez ügyben szélmalomharcot vív, pártja őt magát is becsapta és kihasználta az 1947-es választási kampányban remélt paraszti szavazatok növeléséért. Hiába teljesítette pártja egyéb kívánságait a közigazgatás megtisztítása, az egyház- és a kuláküldözés terén, a hőn áhított „kertvármegye” elképzelésének megvalósítása épp annak a rendszernek esett áldozatul, melynek felépítésében maga is részt vett. Utolsó főispáni munkanapja 1949. január 7-én volt.

Két évvel később a Bábolnai Állami Gazdaság éléről is távoznia kellett, mivel ott is „folyton írta a leveleit, folyton veszekedett az emberekért [a pártbizottsággal – Cs. A.]. Ott fönt arra gondoltak, ha a leveleitől nem szabadulhatnak meg, megszabadulnak tőle magától.” Végül Zsámbékra költözött és élete hátralevő éveit ott élte le. A dunántúli településre a svábok kitelepítését követően több kisújszállási kubikos család, Földi korábbi barátainak egy része települt át még 1945-ben, ezért esett választása erre a településre. 1951 és 1953 között megbízott tanácselnök volt Zsámbékon, majd 1954-től különböző környékbeli állami gazdaságok vezetésében dolgozott. Közben az MDP, majd 1956-ot követően az MSZMP zsámbéki alapszervezetének titkárává is megválasztották. 1962. január 1-én nyugdíjba vonult, de 1967-től élete végéig községi tanácstag maradt.

Források:

- MNL JNSZML IV. 422. Főispáni ir.
- BICSKEI Gábor: A nyughatatlan főispán. Budapest, 1985.
- CSÖNGE Attila: „…már nem soká lesz főispán, mert helyzete megingott” – Földi István főispán és kora. In: Zounuk 28. (Szerk.: FÜLÖP Tamás-CZÉGÉNY Istvánné) Szolnok, 2014. 271-305. p.

Képek: