Juhász Imréné dr. Gonda Zsuzsanna

(Mezőtúr, 1912. december 5. - Szeged, 1982. december 21.)

Sokgyermekes családba született, tizenegyen voltak testvérek. Édesapja nincstelen földmunkás volt, aki a Tanácsköztársaság idején vörös katona lett, majd a kommün bukása után bebörtönözték és megkínozták. A gyermek Gonda Zsuzsanna három elemi iskolai osztály elvégzése után, kilenc évesen libapásztornak szegődött. Tizenkét évesen mezőgazdasági cseléd, summás lett, később az aratásnál és a cséplőgépeknél is dolgozott, hogy segítsen megkeresni a család kenyerét. A mezőtúri földmunkás-mozgalmon keresztül ismerkedett meg a paraszt-szocialista nézetekkel, olvasta a Népszavát, a Nőmunkást és a Társadalmi Szemlét, részt vett a cséplőmunkások megmozdulásaiban. A kommunista földmunkások közül Juhász Imre vezette be az illegális mozgalomba. Kezdetben a Vörös Segély szervezésén dolgozott, majd 1931-ben felvették a párt tagjai közé. A szervezetben levelező, sajtófelelős, később összekötői megbízatásokat látott el. Juhász Imrével 1932 szeptemberében összeházasodtak. Mivel férjét és őt 1934. január elején végleg kitiltotta a rendőrség Mezőtúrról, így Budapestre költöztek. Rövidebb ideig több munkahelyen is dolgozott, míg végül 1936-ban felvették a Siemens gyárába, ahol 1944-ig állt alkalmazásban. 1938-ban belépett a legálisan működő Magyarországi Szociáldemokrata Pártba és ennek minden jelentősebb megmozdulásán részt vett. Eközben illegális propaganda anyagokat is terjesztett a gyár munkásai között. 1942-ben megalakították a zuglói segédmunkás szakszervezetet, amely valójában az illegális kommunista csoport fedőszerve volt. A háború kitörését követően is terjesztett röplapokat és a hadiüzemmé nyilvánított gyáron belül szabotázs akciót is kezdeményezett. 1944 októberében értesült róla, hogy őt is deportálni akarják, ezért illegalitásba vonult. Férjével együtt Rákoskerten bujkált, majd a szovjet csapatok bejövetelekor visszaköltöztek Mezőtúrra és azonnal bekapcsolódtak a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének munkájába. 1945 januárjában négy testvérével együtt jelentkezett az akkor szerveződő demokratikus hadseregbe. A nők kiképzését a Debrecenhez közeli Pallagpusztán végezték, de a frontra már nem küldték ki, mivel május 9-én Európában befejeződött a háború. Felszerelésük egyébként is igen gyenge volt, a május 1-jei díszfelvonuláson például mezítláb vonultak Debrecen főterén. A katonai kiképzést követően hazatért Mezőtúrra és a rendőrség kötelékében politikai nyomozó lett. Év végén leszerelték és ezután az MKP női tömegszervezetében, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségében tevékenykedett, mely szervezet a nők körében fejtett ki szervező munkát, gondoskodott a hazatérő hadifoglyok fogadásáról és az árván maradt gyermekek ellátásáról is. Működésére felfigyeltek a pártban és 1946-ban a megyei választmány tagja lett. Mezőtúron a 2. sz. Igazoló Bizottságban is dolgozott 1947. november 21-től 1948. január 8-ig, majd az MKP Mezőtúri Szervezete egyéb elfoglaltságaira való tekintettel visszahívta a bizottságból és helyette mást küldött be. Ekkor háromhetes pártiskolára küldték, mely után vándorpártiskolákat szervezett a megyében, melynek előadója és irányítója volt. Ezzel párhuzamosan 1948. márciustól az MNDSZ-nek lett megyei, majd szeptembertől országos szervező titkára. 1949. január 15-i hatállyal Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává, az ország második női főispánjává nevezték ki. Megfelelő iskolai végzettsége, képzettsége nem volt, de kiválasztásakor nem is ezen tulajdonságai, hanem korábbi munkái során tanúsított párthűsége játszotta a főszerepet. 1950 őszén, a tanácsi rendszer bevezetését követően a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke lett. 1951-ben beíratták jogi egyetemre levelező hallgatónak és 1956-ban doktori címet kapott, bár helyesen írni-olvasni – félbehagyott elemi iskolai tanulmányai következtében – továbbra sem tudott. 1952-ben férjével örökbe fogadtak egy gyermeket. 1953-ban és 1958-ban az országgyűlési választásokon képviselővé választották. Az 1956-os forradalom idején, október 26-án, több más népszerűtlen megyei vezető tisztségviselővel együtt lemondásra kényszerítette a szolnoki üzemekből a megyeháza elé vonuló tüntető tömeg. A szolnoki szovjet csapatokhoz menekült, november 2-án Munkácsra vitték. November 17-én tért vissza Magyarországra, belépett az MSZMP-be és 1957 márciusában a Munkásőrségbe is. Ugyancsak márciustól egy éven át megyei ügyészként dolgozott, a forradalmárok büntetőügyeit tárgyalta és szigorú megtorlást, halálbüntetések kiszabását követelte. Egy év után leváltották és a megszerveződő Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke lett. 1965-ben, első szívinfarktusa után leszerelt a munkásőrségből. 1966-ban, második szívinfarktusát követően nyugdíjba vonult. Az MSZMP Megyei Bizottságának és a Magyar Nők Országos Tanácsának továbbra is tagja maradt.

Kitüntetései:

- Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozat (1950)
- Munka Érdemrend bronz fokozat (1965)
- Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
- Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
- Munka Érdemrend arany fokozat (1970, 1975)
- Társadalmi Munkáért arany fokozat (1980)

Források:

- MNL JNSZML XXXV. 57. Visszaemlékezések gyűjteménye, J/7
- MNL JNSZML XXXV. 60. Juhász Imréné személyi anyaga
- MNL JNSZML IV. 422. Főispáni ir. 1338/1947.

Képek:

Minden jog fenntartva! © MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára

Vissza Vissza