Szűcs Elek

(Kisújszállás, 1888. november 1. -?, 1963.)

Kisújszálláson született. Édesapja 25 holdas földműves volt, akinek tizenhat gyermeke született és így idővel teljesen elszegényedett, ami után a városházánál kapott kisebb alkalmazást. Elek a négy elemi iskola elvégzése után a Kisújszállási Református Gimnáziumba járt, ahol 1903-ban tett érettségi vizsgát. Ezután a járásbíróságon lett napidíjas, majd a következő évben a Postahivatalnál helyezkedett el. Katona is volt, de még 1914-ben leszerelt, a világháborúban már nem vett részt. 1918-ban a Szociáldemokrata, majd 1919-től a Kommunista Pártba lépett be. A Tanácsköztársaság idején 1919. március 25-től április 29-ig a Kisújszállási Városi Direktórium tagja volt. Az ebben kifejtett munkájáért két évig volt letartóztatva és állásától is megfosztották. Szabadulása után szüleivel élt és beteg édesapját ápolta, a ház körüli kertet művelte. 1924. október 1-től a polgármesteri hivatalnál volt ideiglenes napidíjas, majd 1936-tól díjnok. 1941-től a létszámhiányra és szakértelmére tekintettel, kommunista múltja ellenére helyettes adóügyi tisztviselővé nevezték ki, 1942-től már a városi adóhivatal vezetését is rábízták. Ebben a vezető állásban is a legkevesebbet kereste az adóhivatali tisztviselők közül. A város kiürítésekor helyben maradt és bevárta a szovjet csapatokat. 1944. október 10-től részt vett a szovjetek által megszállt város életének újjászervezésében. Tagja lett az Ideiglenes Városi Tanácsnak, majd annak december végi feloszlásával a megalakuló Nemzeti Bizottságnak is. 1944. december 30-tól a helyben megjelenő Népújság c. hetilap felelős szerkesztője is Szűcs Elek volt. Az orosz város-parancsnok által a polgármesteri teendők ellátásával ideiglenesen megbízott Dr. Vajda Béla aljegyzőt 1944. november 13-án ugyancsak az orosz város-parancsnok megbízásából Herpai Sándor váltotta. Végül 1945 áprilisában Kisújszállás polgármesterévé Szűcsöt választotta meg a városi képviselő-testület. Emellett a szellemi munkások kisújszállási szakszervezetének elnöke, a Magyar Kommunista Párt kisújszállási szervezetének, majd 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja helyi vezetőségének is tagja volt. Polgármesterként irányította az újjáépítési munkálatokat, helyreállították a városházát, egy szülőotthont, több iskolát, továbbá egy magánház megvásárlásával és egy olvasókör igénybevételével óvodákat is létesítettek. Helyreállíttatott és üzembe helyeztetett két malmot is, hogy gondoskodni tudjon a helybeliek és a szovjet hadsereg élelmezéséről, valamint Budapestre és az iparvidékekre is szállítottak élelmiszert. Kapcsolatot tartott a Kisújszállásról a főispáni székbe, majd 1946 végén a Közlekedésügyi Minisztériumba főosztályvezetőnek kinevezett dr. Kovács Kálmánnal és a szintén kisújszállási, 1946 vége és 1949 eleje között működő főispánnal, Földi Istvánnal. Segítségükkel sikerült több nagyberuházást is megszerezniük, 1948-ig mezőgazdasági gépállomás, mesterséges megtermékenyítő állomás és mezőgazdasági kisvasút is épült Kisújszálláson. Utóbbira évekkel később így emlékezett vissza Szűcs Elek: „Megyeszerte láttam elkallódni volt urasági gazdasági vasúti anyagokat. Ebből támadt az az ötletem, hogy milyen hasznosan tudnánk mi ezt értékesíteni. Az elgondolást tett követte. Az illetékesek hozzájárulásával kezdtük összeszedni az anyagokat. A sínek lefektetését azonban nagyszabású körhintának kellett megelőznie, az úgynevezett nagycsorbai úton. Ez a földmunka munka alkalmat is jelentett dolgozóinknak, még a túrkevei kubikosoknak is jutott belőle. A költségeket a Közmunkaügyi Minisztérium államsegély formájában biztosította. A gazdasági vasút építése a 3 éves terv keretében fejeződött be. A vasút átadása nagy politikai esemény volt. Az 1948. május 9-i átadás alkalmával tartott országos méretű nagygyűlés a Mindszenty-féle törökszentmiklósi, egyházi agitáció ellensúlyozását jól szolgálta. A gazdasági vasúttal együtt avattuk a mezőgazdasági gépállomást, amelyet az elsők között kapott meg Kisújszállás.” Szűcs Elek, mint polgármester, progresszív gondolkodású, kiegyensúlyozott egyéniség volt. A Rákosi-rendszerben már őt is támadás érte, mert: „Túlságosan népszerű az értelmiségi emberek körében.” Mindezt azért rótták fel neki, mivel az uralkodó ideológia szerint az értelmiség, szemben a munkásosztállyal, nem végez termelő munkát. Végül 1950-ben a tanácsrendszer bevezetése előtt, idős korára való hivatkozással nyugdíjazását kérte, melyet korábbi érdemeire tekintettel elfogadtak.

Források:

- Népújság. Kisújszállás, 1944. december 30.
- MNL JNSZML XXIII. 19. Szolnok MTVB Személyzeti Osztály ir. 1950-1951.
- MNL JNSZML XXXV. 57. Visszaemlékezések gyűjteménye, K/11
- Kisújszállás város története a legrégebbi időktől 2012-ig. (Szerk.: Dr. TÓTH Albert) Kisújszállás, 2013. 299. p.

Képek: