Filep István

(Taktaszada, 1931. augusztus 20. - Budapest, 2008.)

Középiskolai tanár, 1956-ban a Karcagi Városi Forradalmi Tanács titkára. A Debreceni Református Kollégiumban érettségizett, majd 1953-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelem-földrajz-pedagógia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Két évig a kunszentmártoni Óvónőképző Iskolában tanított. 1955-ben Karcagon, a Gábor Áron Gimnáziumban helyezkedett el. Vallásos neveltetése, gyermekkorának családi körülményei meghatározóan hatottak személyiségére, klasszikus műveltségének megszerzésére. Édesapja református teológiát végzett Hollandiában, Magyarországon pedig latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett.

Filep István aktív résztvevője volt a Karcagon szerveződött pedagógus ifjúsági szervezetnek. Ennek tagjai 1956 őszén kéthetenként irodalmi és politikai diskurzusokat tartottak, beszámoltak a Petőfi Kör vitáiról is. A fiatal karcagi tanár már a forradalom kitörése előtt, 1956. október 20-án, a karcagi városházán tartott értelmiségi nagygyűlésen felvetette a szovjet csapatok kivonásának kérdését és idézte a budapesti írók cikkeit, akik a funkcionáriusokat és a hibák elkenését bírálták. Filepet az október 27-én megalakult városi forradalmi tanács titkárává és a sajtóügyek biztosává választották meg. Szerkesztette a „Karcagi Híradó” című újságot. Ezen kívül a helyi közbiztonsági és katonai ügyek is hatáskörébe tartoztak. A szélsőséges és meggondolatlan akciókat azonban ellenezte. 1956. november 4-én, amikor egyes karcagi lakosok a szovjet csapatok által megszállt kunmadarasi repülőtér megtámadására készültek, Filep István a tervet esztelenségnek nevezte, és az embereket lebeszélte erről. A hatalmi viszonyok érdekes és mindmáig tisztázatlan epizódjáról olvashatunk 1997-ben megjelent memoárjában. Nevezetesen arról, hogy november 8-án, a szolnoki megyeházán találkozott Andics Erzsébettel és Berei Andorral, akik elmondták neki, hogy a Kádár-kormány csak ideiglenes megoldás és voltaképpen ők jelentik a kormányt. Jó héttel ezután, Andicsot, Bereit és Szolnokon regnáló társaikat Kádár János kívánságára hosszabb időre a Szovjetunióba szállították.

Filep István vezetésével a karcagi diákság a forradalom leverése után is aktív maradt. November közepén a Gábor Áron Gimnázium Diákbizottsága Filep kezdeményezésére röplapokat nyomtatott, melyeken a Nagy Imre-kormány visszaállítását és a Kárpát-Ukrajnába irányuló deportálások beszüntetését követelték. Mivel rövid idő után a rendőrség a nyomdai sokszorosítást megakadályozta, Filep István osztályának tanulói a röpcédulákat kézzel másolták, és maguk terjesztették. Filep Istvánt 1957 februárjában letartóztatták, első fokon öt, másodfokon három év börtönbüntetésre ítélték. A forradalom karcagi résztvevőinek perében nyolcadrendű vádlott volt. A Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa különös módon nemcsak államellenes szervezkedés, hanem ifjúság elleni bűntett miatt is elítélte a karcagi pedagógust. Ugyanis a fiatalok szocializmusba vetett hitét rontotta meg. Filep István 1959-ben szabadult. A tanári pályára többé nem térhetett vissza. Budapesten élt, előbb kazánfűtőként dolgozott. 1964-től az Iparművészeti Tanács munkatársa, később a Bútorért Vállalat művészeti tanácsadója volt.

Források:

- BOJTOS G. Jászkunság, 2006.
- FILEP I. 1997.
- Budapest Főváros Levéltára XXV. 4/a. Fővárosi Bíróság büntetőperes iratai B. 1549/1957.

Képek: