Potemkin Károly

(Jászberény, 1927. december 18. - Szigetszentmiklós, 2003. október)

Tisztviselő, 1956-ban a Jászberényi Városi és Járási Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnöke. Édesapja kádármester volt, de később vendéglőt üzemeltetett. Potemkin Károly tanulmányait Jászberényben kezdte, majd Budapesten textilipari technikumban folytatta. Végül 1948-ban a Jászberényi Tanítóképző Intézetben érettségizett. A zenében és a sportban korán megnyilvánult tehetsége. Hegedülni tanult és tagja volt a városi ünnepségeken fellépő zenekarnak. Diák korában atletizált és tagja lett a jászberényi ifjúsági futballcsapatnak is. Egy ideig a Budapesti Építők csapatában, szülővárosába visszatérve, a Jászberényi Aprítógépgyár csapatában játszott. A forradalom kitörése előtt az Aprítógépgyárban utókalkulátor munkakörben dolgozott.

1956. október 31-én délelőtt, miután Somogyi Jenő százados a jászberényi honvédséggel felsőbb parancsra Budapestre vonult, a helyi forradalmi csúcsszerv Jászberényi Városi és Járási Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnevezéssel újjáalakult. Elnökévé Potemkin Károlyt választották meg. Potemkin még aznap délután 100 kézifegyvert kért a nemzetőrség részére a helyi honvédalakulat Jászberényben maradt tisztjeitől. November 1-jén dr. Altordai Sándorral, a nemzetőrség parancsnokával együtt tárgyalt a helyi szovjet alakulat küldöttségével és megegyeztek abban, hogy egymásra tüzet nem nyitnak. Ennek fejében a jászberényi forradalmi bizottmány biztosítja a szovjet katonák élelmezését. November 2-án a forradalmi bizottmány a Budapestre vonult honvédalakulat helyett pótezred felállításáról hozott határozatot, amely a város védelmét biztosította volna. Potemkin Károly utasítására jászberényi honvédtisztek a felállítandó pótezred részére a tápiószecsői katonai raktárból 300 db géppisztolyt szereztek. Másnap, november 3-án Potemkin írásbeli parancsot adott Altordai nemzetőr parancsnoknak az ÁVH tisztek letartóztatására, amelyet egyébként előzetesen a legfőbb ügyész rendelt el. November 4-én reggel, mint a forradalmi bizottmány elnöke Varga Sándor őrnagyot, a jászberényi tüzérezred Budapestről visszatért parancsnokát a város védelmével bízta meg, ám ezt Varga őrnagy nem hajtotta végre. A lakosság között kiosztott fegyverek többségét összeszedték. Ennek ellenére délután, a városháza előtt halálos áldozatokat követelő tűzharc alakult ki a szovjet katonák és a felfegyverzett nemzetőrök között. Helybeliek visszaemlékezése szerint, a szovjet alakulat parancsnokát hadbíróság lövette agyon, mivel a jászberényi forradalmi bizottmánnyal megkötött megállapodása miatt, november 4-én hajnalban nem szállta meg a várost, noha erre felsőbb katonai parancs kötelezte.

Potemkin Károly elnöke volt ugyan a jászberényi forradalmi bizottmánynak, kezdeményező szerepet azonban nem játszott a testület döntéseiben, hanem inkább csak végrehajtotta azokat. A forradalom leverése után Londonban élő nagynénje hívta, mégis itthon maradt. 1957 márciusában letartóztatták és a jászberényi honvédtisztekkel együtt katonai bíróság elé állították. Népi demokrácia ellenes szervezkedés címén ítélték el és három évi raboskodás után, 1960 januárjában bocsátották szabadon. Szigetszentmiklóson helyezkedett el, a községi tanács kavicsbányájában nehéz fizikai munkát végzett. A rendkívül emberséges szigetszentmiklósi tanácselnök támogatásával azonban rövidebb ideig, a helyi futballcsapatban is játszhatott. Házat épített, zenekarban lépett fel és 1976-ban családot alapított. Később a szigetszentmiklósi futballcsapatnál edzői feladatokkal bízták meg. Nyugdíjba vonulása után az 1956-os Szövetség Országos Etikai Bizottsága tagjává választották. Az 1956-os forradalom alatt kifejtett tevékenységéért a Magyar Köztársaság Kiskeresztjével és az 1956-os Emlékéremmel tüntették ki. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége a Hazáért Érdemkereszttel, Jászberény képviselőtestülete 1998-ban díszpolgári címmel ismerte el érdemeit. Halála után a „Jászkürt” című lapban megjelent nekrológban olvashattuk róla: „Rendkívül megfontolt, józan gondolkodású ember volt. ...Indulatoktól mentesen beszélt az 1956-os időszakról és a jelenről is. Egész lénye nyugalmat árasztott. Nagyon értékes embertől vettünk búcsút szerda délután, aki minden tekintetben példát mutatott társainak és a jövő nemzedékének is.”.

Források:

- JÁROMI J. 1995. 47-48. p.
- SZÁNTAI T. JÁSZKÜRT, 2003. november 8.
- Hadtörténelmi Levéltár XI. 22/a. Budapesti Katonai Bíróság iratai B.V. 447/1957.

Képek: