Kludik Gyula

(Tiszapüspöki, 1855. április 12. - Szolnok, 1920. január 9.)

Szolnok polgármestere 1890-1911 között. Édesapja, Kludik József a Szatmári káptalan tiszapüspöki uradalmának tiszttartója volt. Hosszú, közel 32 éves szolgálatát Szolnok városnál 1879. december 31-én helyettes aljegyzői munkakörben kezdte. Közigazgatási karrierje gyorsan ívelt felfelé. 1880-tól adóhivatali számtiszt, 1882-től aljegyző, 1886-tól jegyző, 1889-től főjegyző. Egy év múlva, Hubay Ferenc halála után 1890. július 9-én, a Scheftsik-kertben tartott közgyűlésen a képviselőtestület egyhangúlag polgármesterré választotta. Kludik Gyula nem korteskedett a polgármesteri tisztségért, sőt nem is igazán számított erre. Köszönő szavaival azt sejtette, hogy csak rövidebb időre vállalja a város vezetését. Programbeszédében mindenekelőtt a pénzügyi egyensúly megteremtésének szükségességét emelte ki, de a közoktatásügy, közművelődés, közegészségügy, a rendészeti viszonyok és a közlekedés fejlesztésének fontosságát is hangsúlyozta. Kludik Gyula elődeihez képest mégis nagyon hosszú ideig, több mint két évtizeden át a város polgármestere maradt. 1890-ig még soha, egyetlen szolnoki polgármesternek sem sikerült választási ciklusát kitölteni. Szabó Barna újságíró „Meseváros” című, anekdotázó művében, mint beretvaéles eszű, győzhetetlen dialektikájú, kitűnő hivatalnokról emlékezett meg, akinek csak egy hibája volt - nagyobb úr volt a kelleténél. Kludik Gyulát más forrás szerint is „széleskörű közigazgatási tudás, nagy munkakedv és munkabírás” jellemezte, amely mellé „bámulatos önuralom és fegyelmezettség, valamint elismert szónoki képesség járult.” „Elsőrangú gyűlést vezető elnök volt.” Képességeit és retorikai hajlamait országos szinten is elismerték. Tagja volt a rendezett tanácsú városok polgármesteri tanácsának és a városok szövetsége 16 tagú választmányának. Hosszú pályája alatt, a Dél-Magyarországi Közművelődési Egyesület, az Országos Gyermekvédő Liga és az Országos Hajózási Egyesület választmányába is bekerült. A regálé bérlők és szeszkereskedők országos kongresszusa pedig már 1891-ben elnökének választotta meg. Véleményét országos szaktanácskozásokon is kikérték. Különösen Széll Kálmán vette igénybe belügyminisztersége idején, a szolnoki polgármester gyakorlati tapasztalatait. Kludik Gyula polgármestersége alatt több, évtizedekkel később megvalósult városfejlesztési tervet dolgozott ki. A Vásártér, a jelenlegi Eötvös tér felosztására és beépítésére, továbbá a Tisza-part rendezésére és parkosítására vonatkozó elképzelése az 1920-as években, a Szapáry utca meghosszabbítása északi irányban csak az 1960-as években vált valóra. Erélyességével válságos helyzetekben mindig a lakosság javát szolgálta. 1888-ban még mint jegyző az árvíz elleni, 1893-ban a kolerajárvány elleni védekezést, majd 1895-ben ismét a város árvízvédelmét szervezte meg.

Kludik Gyula rátermettségén és jó képességein kívül a viszonylag stabil gazdasági viszonyok, a századforduló időszakának látványos fejlődése, a középítkezések és az urbanizáció általános fellendülése is hozzájárult, hogy Szolnok város közigazgatásának élén - a napjainkig terjedő időszakot is ideszámítva - ő állt leghosszabb ideig. Ekkor épült fel az új törvényszék, a pénzügyigazgatóság, a laktanya, az új pályaudvar, a Nemzeti Szálló, több banképület és az Abonyi úti, Rákóczi úti, Sipos téri, Thököly úti és az Újvárosi elemi iskola, a református templom, a zsinagóga és sorolhatnánk tovább a városképet jórészt napjainkig meghatározó építményeket. Artézi kutak fúrására, utcai villanyvilágítás létesítésére, majd a lakóházak bekapcsolására az elektromos hálózatba ebben a két évtizedben került sor. 1910-ben üzembe helyezték a városi vízművet és víztornyot, melyek megépítésére 2 millió koronás kölcsönt vett fel a város. Ám a XX. század első évtizedében újabb gazdasági válság fékezte le a korábban töretlennek tűnő fejlődést és zilálta össze a városok pénzügyi viszonyait. Az eladósodott városi háztartás hiányait fogyasztási és kereseti pótadó növelésével igyekeztek csökkenteni, ami rövidesen a lakosságon belül elégedetlenséget, a képviselőtestületben viszályokat váltott ki. Kludik Gyula polgármester és legfőbb segítőtársa, a pénzügyekért felelős Grúber József főjegyző helyzete megingott. Az 1909 végén esedékes tisztújítás előtt ellenfeleik összefogtak és dr. Nagy Ottó vármegyei jegyző személyében saját polgármester jelöltet állítottak. Scheftsik István nagyvállalkozó, a korábbi polgármester azonos nevű fia és dr. Kis Ferenc földbirtokos, a megnövekedett adóterhek miatt elégedetlenkedő iparosok és módos gazdák, továbbá a neves szolnoki patrícius családok; Bartha, Harsányi, Lippich, Nerfeld famíliák és a legendás hírű Sipos Orbán volt alispán támogatását élvezve határozott lépéseket tettek Kludik Gyula megbuktatására. A Nemzeti Szálló nagytermében nagygyűléseket, az étteremben társasvacsorákat rendeztek és Scheftsik egyidejűleg a sajtóban is a polgármester lejáratására törekedett. Kludik Gyulát a képviselőtestületben az ún. városi párt támogatta. Ehhez az érdekcsoporthoz tartoztak a pénzintézetek tulajdonosai és vezetői, jórészt zsidó származású vagyonos, elsősorban virilis jogon képviselőtestületi tagok. Érdekességként említjük meg, hogy Scheftsik Istvánt, a korszakra még nem igazán jellemző antiszemitizmussal is megvádolták, ezt azonban a szolnoki nagyvállalkozó a leghatározottabban visszautasította. A képviselőtestületi közgyűléseken hetekig folyt az ádáz harc a két párt között, míg eljött a választás napja. 1909. december 22-én rendkívül szoros küzdelemben, 103 szavazattal 93 ellenében mégis Kludik Gyula győzött dr. Nagy Ottóval szemben. Bár a polgármesteri széket sikerült megtartania, Kludik Gyula tekintélye csorbát szenvedett és két év múlva, 1911 októberében, szembetegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte. 1920. január 9-én a vármegyei kórházban agyvérzés következtében hunyt el. Szolnokon 1926-tól 1950-ig a jelenlegi Móricz Zsigmond utca Kludik Gyula nevét viselte.

(Cs. G.)

Források:

- SZABÓ B. 1941. 12-13., 30. p.
- Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1890. július 10., 1909. november 21., 1909. december 19., 1909. december 29., 1911. október 5.
- MNL JNSZML V. 472. Szolnok város képviselő-testületi jkv. 1879/197; 199. kgy. sz.