földeáki Návay Imre

(Tiszaszentimre, 1902. december 2. – Santiago de Chile, 1960. október 4.)

Római katolikus vallású, nemesi családban született 1902. december 2-án, Tiszaszentimrén. Édesapja Návay Kálmán (1840-1903) földbirtokos, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye „társadalmi és közgazdasági életének egyik főtényezője” volt, aki a Mezőgazdasági Takarékpénztár egyik alapítójaként, a gazdasági szövetkezet elnökeként szerzett hírnevet. Édesanyja báró Babarczy Gabriella (1874-1934) volt. 1926-ban vette feleségül réthei Rötth Klárát (akinek édesapja: réthei Rötth László 1863-1937; jogász, bíró, a legfelsőbb bíróság második polgári tanácsának elnöke volt), akitől három gyermeke (Klára, Imre és Fruzsina) született.
Középiskoláit Budapesten, Kisújszálláson és Gödöllőn végezte. Budapesten végezte a jogi egyetemet 1926-ban, majd megkezdte közigazgatási karrierjét. Fizetéstelen, majd 1926 őszétől fizetéses közigazgatási gyakornok volt a tiszai alsó járásban, majd 1926-tól tiszteletbeli vármegyei aljegyző volt. 1928-ban szolgabírónak választották – a tiszai közép járásba osztották be.
Már tiszteletbeli főszolgabíróként rendelték be 1936 őszén próbaszolgálatra a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztériumhoz, majd 1937. február 19-én már lemondott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatóságánál viselt szolgabírói állásáról, mivel a miniszter fogalmazóvá nevezte ki.
1938-ban kereskedelmi minisztériumi segédtitkárként működött.
Harcolt a világháborúban.
Návay az 1944-ben újból felállított 2. hadsereg-parancsnokság hadműveleti kormánybiztosa lett.
A nyilasok 1944. október közepén történt hatalomátvétele után Návay meglehetősen dicstelen szerepet játszott.
Elsősorban nem arra gondolunk, hogy 1944. október 27-i hatállyal Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává nevezték ki, hiszen az oroszok előretörésével teljesen illuzórikus volt a tisztség elfoglalása.
Návayt ugyanis 1944 novemberében a nyilas Fegyveres Nemzetszolgálat országos főparancsnokává nevezte ki a belügyminiszter. A szervezetet úgy jellemezték, mit amely „szervezetlensége és az irányítás nélkülisége folytán a fegyelmezetlenség és alantas emberi indulatok állandó tanújelét adta.” Návay állítólag tűrte az önkényeskedéseket, sőt a főváros kiürítése előtt kiadta az utasítást, hogy kisebb csoportokat vigyenek ki a Duna-partra.
A szervezet problémáit látva Vajna belügyminiszter Návay letartóztatása mellett döntött, majd 1945. január 17-én Szálasi rendeletileg felfüggesztette a Fegyveres Nemzetszolgálat működését.
Návay lányának, Fruzsinának visszaemlékezése szerint „édesapám a háborús sebesülése miatt évente legalább egyszer korházba került újabb műtétek miatt. Még 1949-ben is korházban volt. Imre testvérem eltűnt, nyom nélkül. Csak tíz év múlva tudtuk meg, hogy beállt az idegenlégióba (1952-ben elhunyt). Rémesen szomorú évek voltak. Végre 1951-ben úgy szüleim, mint Klári és én megint együtt voltunk Santiago de Chilében”.
1960. október 4-én hunyt el messze idegenben.

(B. G.)

Források:

- Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1903. március 25.
- Kovács Zoltán András: A Szálasi-kormány belügyminisztériuma. Bölcsészdoktori Disszertáció. Budapest, 2008. 235-243.p. Online elérhetősége: - http://www.idi.btk.pte.hu/dokumentumok/disszertaciok/kovacszoltanandrasphd.pdf
- Gilicze, 2006. 143-153.p.
- Budapesti Közlöny – Hivatalos Lap. 250/1944.
- Hivatalos Közlöny, 4/1945/.
- Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1938.07.02.-25. Kivételes ellátás engedélyezése Návay Imre kereskedelmi min. titkár részére. Online elérhetősége: - http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944/adatlap/59864
- FRÜHWIRTH, 1930. 187.p.
- MNL JNSZML IV. 405. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei 671/1928.
- MNL JNSZML IV. 405. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei; Alispáni jelentés 1926. szeptember, október, november hónapokról.
- MNL JNSZML IV. 407. Alispáni iratok 1034/1937.
- MNL JNSZML IV. 407. Alispáni iratok 10.645/1937.

Képek: