Kiss Gábor

(Beregszász, 1895. július 11.-Szolnok, 1963. november 7.)

A Bereg vármegyei Beregszászon született 1895-ben, református vallásúnak keresztelték. Édesapja városi számtiszt volt, aki mint 7 gyermekes családapa önszorgalmából végezte el a jogot és lett pénzügyi főtanácsos. Kiss Gábor a nyíregyházi főgimnáziumban érettségizett, de már tanulmányai mellett magántanítványokat vállalt, hogy családja nehéz anyagi helyzetén enyhítsen. Édesapja áthelyezése révén Trencsénbe költözött ő is, ahol egy ügyvédi irodában dolgozott, majd az ottani vármegyei árvaszéki ügyész irodájába került. Itt megismerkedett az árvaszéki ügyintézéssel, közben lapszerkesztő is volt, illetve beiratkozott a jogi egyetemre. 1919-ben édesapját Szolnokra helyezték, míg ő a Csót-tábori menekültek ügyeit intézte, mint kormánybiztosi megbízott. 1920 decemberében ő is Szolnokra költözött, ahol az éppen üresedésben lévő városi árvaszéki ülnöki állást vele helyettesítették be. Az 1920-as földosztáskor 970 négyszögöl mentetlen szántóföldet kapott. Államvizsgáját a Kecskeméti Református Jogakadémián tette le 1921-ben, mely után a város véglegesítette állásában. 1925-ben az egyik megyei árvaszéki ülnök több hónapos betegszabadsága idején párhuzamosan látta el a városi és megyei árvaszéki ülnöki teendőket. Az 1935-1936-os városi panama botrány idején az egyetlen olyan előadója volt a városi közigazgatásnak, aki ellen semmilyen kifogás nem merült fel és aki ellen semmilyen eljárás nem indult, annak ellenére, hogy a Belügyminisztérium 10 évre visszamenőleg átvizsgálta az árvaszéki ügyintézést. A város 1944. október 8-i kiürítésekor másfél száz tisztviselőből az egyetlen volt, aki szolgálati helyét egyetlen napra sem hagyta el. 1944. október 25-től polgármester-helyettesként, majd november 4-től a szovjet városparancsnok megbízásából továbbra is ideiglenes jelleggel Szolnok város polgármesteri teendőit látta el egészen 1945. január 25-ig. Ezután ismét városi árvaszéki ülnökként dolgozott. Belépett a Polgári Demokrata Pártba. 1945-ben az igazoló bizottság állásvesztésre és internálásra ítélte, mely ellen elfogultság miatt fellebbezést adott be. Ennek ellenére internálták és az internáló táborból polgármesteri engedéllyel járt be a városi árvaszékhez a folyó ügyeket intézni, valamint a városi könyvtár és múzeum háború dúlta anyagának rendezésében is segédkezett. A népügyészség végül ejtette az ellene felhozott vádakat, az internálását megszüntette. Állásvesztését a „B”-listázás során előbb nyugdíjazásra változtatták, majd a „B” lista revíziós bizottság ezt a döntést is felülvizsgálta és állásába visszahelyezte. Ennek ellenére továbbra is a politikai támadások és intrikák célkeresztjében állt, elsősorban a Magyar Kommunista Párt részéről. A város kommunista befolyás alatt álló képviselő testülete is arra utasította a kommunista polgármestert, hogy Kiss Gábor más irányú elhelyezése érdekében tegyen előterjesztést. A szociáldemokrata pártállású Horváth Pál alispán a konfliktus feloldásaként arra tett javaslatot, hogy Kiss Gábort a vármegyei árvaszékhez rendeljék be. Így lett 1948. április 1. és 1950. augusztus 31. között, nyugdíjazásáig vármegyei árvaszéki elnök. Működése során számos városi, megyei és országos társadalmi, szociális és kulturális egyesületnek és társaságnak volt vezetőségi tagja. Így például 1926-ban megalapította a megye egyetlen irodalmi társulatát, a Verseghy Ferenc Irodalmi Kört, melynek előbb főtitkára, majd elnöke lett. Nagy része volt abban, hogy 1931-ben Szolnokon kaptak helyet Verseghy Ferenc hamvai, 1934-ben pedig a város parkjában Verseghy-szobrot állítottak. Szintén a háború előtt jegyzője és könyvtárosa volt a városi kaszinónak. Ügyvezető alelnöke és igazgatója volt a szolnoki Stefánia fiókszövetségnek, mely az ország egyik legnagyobb anya- és csecsemővédelmi intézményét, anyaotthont, bölcsődét, tejkonyhát, csecsemő és napközi otthont és egy 28 ágyas csecsemő és gyermekkórházat foglalt magában. Ugyancsak ügyvezető alelnöke volt a szolnoki Vöröskereszt fiókegyletének és elnöke a szolnoki Sakk-körnek. Versei és jogi cikkei a fővárosi és helyi lapokban jelentek meg. 1919-ben „Átokország diákjai”, 1933-ban „Szolnoki hárfa”, 1935-ben „Majtény után”, 1938-ban „Téli szonett”, 1941-ben „Tebenned bízunk” c. verseskötete jelent meg. 1935-ben közreműködött a Scheftsik György által szerkesztett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene c. monográfia elkészítésében. Egykori lakóházát a Szabadság téren ma emléktábla díszíti.

Kitüntetései:

- Vöröskereszt érdemkeresztje

Források:

- MNL JNSZML XXIII. 19. Szolnok MTVB Személyzeti Osztály ir. Személyzeti dossziék, 2323. sz.
- MNL JNSZML IV. 422. Főispáni ir. 329A/1945, 708/1945, 557/1946 és 649/1947.
- HIRN László-ZSADÁNYI Oszkár: Szolnoki fejek. Szolnok, 1928.
- SCHEFTSIK György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935. 227. p.
- SZURMAY Ernő: Kiss Gábor hátrahagyott versei. Szolnok, 2005. p.
- http://www.zounuk.hu/hu/wiki/kiss-gabor-1895-1963

Képek: