dr. Palugyay Zoltán

(Budapest, 1900. december 17. - ?)

Budapesten született 1900-ban. Katonai szolgálatot, mint karpaszományos honvéd a nemzeti hadseregben teljesített 1918. november 5. és 1919 májusa között. 1921. augusztus 29-én lépett közszolgálatba a Veszprémi Rendőrkapitányságon magyar királyi államrendőrségi díjnokként. 1929-ben megnősült. 1930-ban államvizsgát tett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1931. január 28-án áthelyezték a Budapesti Rendőrkapitányságra, ahol kezelőként dolgozott. 1937. március 12-től közigazgatási gyakornok Borsod-Gömör vármegyénél. Jól beszélt oroszul, szlovákul és németül. 1939. július 1-től kezdődően Kárpátaljára helyezték. Előbb Huszton, majd 1941. március 8-tól Rahón, majd 1942. március 4-től ismét Huszton szolgabíró. 1944. november 16-tól a Komárom vármegyei somorjai főszolgabírói hivatalt vezette. A front elvonulása után Dunakilitin élt, Győrben igazolták. A háborúban huszti lakásának berendezése 12 darab szőnyeg és néhány láda ingóság kivételével odaveszett. 1945 júniusában került Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe, ahol a Tiszai alsó járás jegyzője lett. 1945. augusztus 24-től 1946. augusztus 16-ig a Tiszai felső járás főjegyzőjévé nevezték ki, mivel ott Endrédy György járási főjegyzőt internálták. Palugyay Zoltánt is sorozatos politikai támadások érték, ezért 1945. október 15-el állásáról lemondott, de később lemondását visszavonta. A „B”-listázás során maga is az egyik szanáló bizottság elnöke volt és ilyen minőségében a kunhegyesi képviselő-testület álláspontja szerint olyan embereket is elmozdított állásukból, akik ellen sem politikai, sem hivatali ok nem merült fel, sőt a helyi kocsist állítólag személyes sértettségből szanálta. Ugyanakkor a helybeli Magyar Kommunista Párt is mindenáron el akarta mozdítani Palugyayt az állásából, ezért 1946-ban politikai hátterű fegyelmi eljárást indíttattak ellene. Mivel konkrét és bizonyítható terhelő adat nekik sem állt rendelkezésükre, ezért felbujtottak néhány helybeli asszonyt, akik mondvacsinált ürüggyel botrányt rendeztek a járási hivatalban, hogy azután ezt a nép spontán megnyilatkozásának és a tisztviselő elleni lakossági tüntetésnek lehessen beállítani. A jegyzőkönyvezett vizsgálat során azonban a kunhegyesi Nemzeti Bizottság elnöke az alábbiakat vallotta: „a maga részéről semmi olyat nem tud ellene felhozni, ami őt alkalmatlanná tenné a járási főjegyzői tiszt viselésére, éppen ellenkezőleg arról győződött meg, hogy hivatalos ténykedésében nagyon sok szolgálatot tett a köznek, különösen akkor amikor az orosz beszolgáltatásokkal kapcsolatban a község igen súlyos helyzetben volt. Orosz nyelvtudásával is kényes helyzeteket tudott megoldani. A hivatalában is a hivatalos órákon túl is nagyon sokszor látta dolgozni.” Ezt kiegészítve megemlítette még, hogy „a községben közhírré téttette […] hogy azok akiknek Dr. Palugyay Zoltán ellen, akár más tisztviselők ellen is kifogásaik vannak, írásban adják be. Erre a hirdetésre egyetlen adat sem érkezett be a Nemzeti Bizottsághoz.” A konfliktus feloldásaként a fegyelmi eljárást 1946. augusztus 5-én megszüntették, majd augusztus 16-tól Palugyay Zoltánt áthelyezték a Jászsági alsó járásba főjegyzőnek. 1948. április 29-én közigazgatási munkaversenyt hirdetett a járás községei között és kihívta a többi járási hivatalt is. 1948. októberi 31-én a közigazgatásban végrehajtott, kommunisták érdekeit szem előtt tartó tisztogatások során nyugdíjazták.

Források:

- MNL JNSZML IV. 417. Tiszai felső járás ir. 4/1946.
- MNL JNSZML IV. 422. Főispáni ir. 927/1945 és 367/1946 és 930/1946.
- MNL JNSZML XXIII. 19. Szolnok MTVB Személyzeti Osztály ir. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alkalmazottainak állománykönyve 1948. január 1-től és Személyzeti dossziék, 1230. sz.