Zsemlye Ferenc

(Szolnok, 1909. március 9. - Szolnok, 1984. március 20.)

Szegény családba született, 13 éves korától fatelepeken, majd kőműves segédmunkásként építkezéseken dolgozott. Alig múlt 17 éves, amikor bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Húszévesen belépett az illegális kommunista pártba és az ifjúsági szervezet, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének helyi vezetésével bízták meg. A munkások művelődését és politikai nevelését szolgáló, legálisan működő fedőszervezetek ez idő szerint a Munkásotthon és a Szolnoki Munkás Testedző Egyesület voltak. Saját könyvtárat tartottak fenn és még egy szavalókórust is megszerveztek. Utóbbit azonban egy év után, 1930-ban feloszlatta a rendőrség, mivel egy alkalommal előadták Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger c. versét. A gazdasági válság idején a rendőrség a szakszervezeteket is kitiltotta a Munkásotthonból és a Kommunisták Magyarországi Pártjának szolnoki vezetőit is letartóztatták. A lebukott tagok helyére újak kerültek, így lett 1930-ban Zsemlye Ferenc a szolnoki kommunista pártszervezet titkára. 1931-ben őt is letartóztatták, a rendőrségen kegyetlenül megverték, majd „az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló vétség” címén bebörtönözték. Büntetését többnyire magán- és sötétzárkákban töltötte, rossz ellátásban részesült, emiatt szervezete legyengült és tüdőgyulladást kapott. A börtönből 1933-ban szabadult, és újból felvette a kapcsolatot társaival, akikkel ezután budapesti építkezéseken szerveztek sztrájkokat a bércsökkentések ellen. Újból letartóztatták és végleg kitiltották Budapestről. Szolnokon rendőri felügyelet alá helyezték, miközben az ismert kommunistáknak, köztük Zsemlyének is, megtiltották, hogy a szakszervezet helyiségét látogassák. Ennek ellenére sikerült fenntartania kapcsolatát illegalitásban működő társaival, de a háborús konjunktúra idején csupán kisebb bérharccal kapcsolatos megmozdulások szervezésére nyílt lehetőségük, nagyobb munkásmegmozdulások nem voltak Szolnokon. 1944 tavaszán Zsemlyét más kommunistákkal együtt Nagykanizsára internálták, ahonnan rövidesen megszökött. Szolnokon várta be a szovjet csapatokat. Novemberben megalapították az immáron legálisan működő Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét. Ennek első városi titkára Zsemlye Ferenc lett, de emellett felelős szerkesztője volt a december 13-án megjelenő pártlapnak, a Dolgozók Lapjának is. 1945. január 25-én megválasztották Szolnok polgármesterévé. Azért, hogy a súlyos háborús károkat szenvedett város újjáépítése a lehető leghatékonyabban menjen végbe, Zsemlye Ferenc még 1945-ben megbízta a Papp Imre vezette szakembereket Szolnok városfejlesztési tervének kidolgozásával, mely vitéz Bajor József korábbi terveit felhasználva 1946-ra készült el és magába foglalta a közlekedési hálózat fejlesztését, valamint a lakó- és ipari övezetek, zöldterületek kijelölését. Azóta is ez az alapja minden rendezési tervnek, így évtizedekre meghatározta a városszerkezet fejlődését. Zsemlye polgármestersége idején építették újjá többek között a németek által felrobbantott Tisza-hidat, de helyreállították a Tisza Szállót is, és elkezdődött Szolnok fásítása, előbb a Tüdőkórház környékén, majd a Tiszaligetben. A piac a városháza előtti főtérről átkerült a mai helyére. 1949-ben a szabadságharc és a szolnoki csata százéves évfordulója alkalmából átadták a Damjanich tábornokról elnevezett uszodát. Az ötvenes évektől kiépült a Ságvári körút. A romeltakarítási és újjáépítési munkák mellett meg kellett szervezni a város lakosságának közellátását is. Ennek érdekében egy szövetkezeti boltot szerveztek és igyekeztek az ország más részeiből árut beszerezni, a szovjet hadsereggel egyezkedve a vasúti szállítást is biztosítva. Zsemlye az újjáépítés és a közellátás megszervezésével sokat tett a városért, ugyanakkor merev politikai magatartásával teljes mértékben kiszolgálta a Magyar Kommunista Párt hatalmi törekvéseit. A városháza hivatalaiban előbb az igazolási eljárások és internálások, majd a B-listázás eszköztárát felhasználva hamar baloldali túlsúly alakult ki. Az egyes tisztségviselők kiválasztásánál ugyanis a szakmai végzettség helyett a politikai megbízhatóság vált a fő szemponttá. 1948-ra országosan is a kommunisták javára dőlt el a politikai küzdelem, az ellenzéki pártok beszüntették tevékenységüket, a szociáldemokratákat pedig beolvasztották a kommunista pártba, létrehozva a Magyar Dolgozók Pártját. Zsemlye Ferenc 1949-től rövid ideig a Szolnoki Nemzeti Magasépítési Vállalatnál dolgozott osztályvezetőként, majd 1950-ben a települési közigazgatás teljes átalakítása, centralizálása és állampárt alá rendelése idején, a tanácsrendszer bevezetésekor, a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnök-helyettese lett. 1956-ban a forradalom idején a tömeg több más népszerűtlen vezetővel együtt lemondásra kényszerítette, de a forradalom leverése után 1957-ben visszahelyezték pozíciójába. 1960-ban vonult nyugdíjba, de élete végéig tagja maradt a párt megyei bizottságának.

Kitüntetései:

- Szocialista Hazáért Érdemrend
- Munka Érdemrend arany fokozata (két ízben)
- Népköztársasági Érdemérem arany fokozat

Források:

- MNL JNSZML XXXV. 59. Zsemlye Ferenc személyi iratai
- CSÖNGE Attila: Szolnok 1944-1960 In: Szolnok könyve – fejezetek a város történelméből. Szolnok, 2010. 149-155. p.

Képek: