I. A megye közigazgatásának történelmi előzményei

I. 1. A Jászkun Kerület közigazgatásának története

I. 1. 1. A jászok

A megye Zagyva parti részén megtelepedett jászok ideköltözésének módja és ideje a mai napig tisztázatlan. Nyugodtan kijelenthetjük ezt annak ellenére, hogy méltán elismert kutatók sora próbálta tisztázni a népcsoport e tájra kerülését. A kérdés azért is érdekes mert a jászok (és kunok) különleges, a magyarországi feudális függésben élő parasztságtól eltérő közjogi helyzetben éltek. Az eltérő jogállás két legfontosabb pontjának a nemesekével egyenlő szabadságot, és az ország nádorának bíráskodása alá tartozást vélték

Hogyan kerülhetett ez a népcsoport a Jászság mai területére?¹ A történészek ebben a témában két nagyobb irányzatot képviselnek. Az első megkérdőjelezi a jászok és a kunok egyidejű beköltözését. Györffy György szerint az alán eredetű jászok a középkori  Magyarország területén nagyobb számban, a Pilisben és a mai Jászság területén éltek. A pilisi jászok később beolvadtak a magyarságba. A jászok tömeges áttelepítését a Jászság területére 1350-ben végezhette Becsei Töttös pilisi ispán és ajtónállómester. Véleménye szerint nem is költözhettek be hamarabb, mivel ezen a területen a hevesi várjobbágyok által bírt királyi földek voltak Az itt lévő középkori falvakat ő a későbbi jász szálláshelyek előzményének tartotta.²

A másik irányzat szerint a jászok a kunokkal együtt költöztek be a Kárpát-medencébe a 13. század közepén. Egyik képviselője Selmeczi László, a négyszállási³temetőben végzett ásatásaira támaszkodva tárgyi bizonyítékokkal szolgál. Véleménye szerint a régészeti adatok bizonyítják, hogy a jászok a tatárjárást követően megjelentek a Jászság területén, bár ennek írásos nyoma a mai napig nem került elő. A négyszállási jászok a régészeti ásatások bizonysága szerint, egy ismeretlen nevű, a tatárjáráskor elpusztult település területén már a 13. sz. közepén használatba vették a megrongálódott templomot és a környező temetőt. A tönkrement templomot a 13. sz. második felében lebontották és mellé egy újabb, nagyobb méretű templomot építettek.⁴

A jászokat a Kárpát-medencében – az eddig ismertté vált források közül – az 1323. március 8-án kelt királyi oklevél említi. A hártyára írt oklevélben 18 jászt sorol fel név szerint, akik azért folyamodnak az uralkodóhoz, hogy Keverge fiainak joghatósága alól megszabaduljanak.⁵ Ebben az oklevélben azonban a jászok lakóhelyét nem említik. Minthogy arra sincs biztos adat, hogy Keverge kun lett volna. Mégis a jászok történetét kutatók egy része ezt úgy értelmezte, hogy a jászok törzse ekkor került ki a kunok fennhatósága alól. Langó Péter 2001-ben írt tanulmányában mondta ki, hogy Keverge nem kun főúr, hanem jász vezető volt.⁶ Az oklevél a jászok szabad bíróválasztásának joga mellett, egyéb szabadságjogot, vagy kötelezettséget nem említ. A jászok történetével foglalkozók többsége azonban úgy véli, hogy az oklevél kiváltságlevél, mivel a jászok kiváltságai a kunokéval azonosak vagy legalább hasonlatosak voltak.⁷

Kocsis Gyula kutatásai alapján tudjuk, hogy a jász (és a kun) nemzetségi társadalom a 14. sz. végére polarizálódott a nemzetségi alapon való szerveződés helyébe a territoriális egység a szék lépett.⁸ A szék területi alapon szerveződött jogszolgáltatási és meghatározott igazgatási feladatokat ellátó egység. A kunoknál és a jászoknál éppen úgy kialakult, mint a székelyeknél és a szászoknál.⁹ A jász székekről, illetve jász székről Mátyás király 1469-ben kiadott oklevele tanúskodik. Ebben a király „Berénszállás, Négyszállás, Fénszaru és Árokszállás-székbeli” filiszteusoknak megengedte, hogy adójukat ne a Heves megyei nemesekkel, hanem külön fizessék. Az oklevelet Kring Miklós úgy értelmezte, hogy a négy külön szállás együtt alkotott egy széket, ahol Berényé lett a vezető szerep. A székek feladata volt a jogszolgáltatás is. A szálláskapitányok bírói jogköre csak kisebb ügyekre terjedt ki. A jelentősebb ügyekben a szállások összehívott kapitányai testületileg ítélkeztek. Feltehetően a székkapitányság képezte a másodfokot.

Előszó

Következő