I. 1. 2. A kunok
A kunok IV. Béla idején tűnnek fel Magyarországon. A mongol veszély erősödésével az ország védelmi erejének fokozására, a Kötöny vezette kunokat IV. Béla 1239-ben befogadta az országba. A letelepült magyarok és a nomád állattartó kunok között azonban mindennaposak voltak a súrlódások. 1241-ben, amikor mongol előőrsök érkeztek Pest alá, elterjedt az a rémhír, hogy a tatárok soraiban kunok is harcolnak. A felizgatott tömeg ekkor meggyilkolta a kunok fejedelmét, Kötöny kánt. Erre válaszul a kunok pusztítva elhagyták az országot.
A tatárjárás után, 1246-ban IV. Béla ismét visszahívta a kunokat a Balkánról. Fiát, V. Istvánt pedig a kun fejedelem leányával, Erzsébettel házasította össze. Zeyhan halála után, a „kunok ura” címet István örökölte a „kunok bírája” tisztje pedig egy országos főméltóságra, a nádorra szállt.10 Ebből a szövetségből alakult ki a magyar királyok közvetlen főhatalma a kunok felett, Erzsébet és István házasságkötése után a kunoknak nincs többé kánjuk csak főembereik vannak.
Az ország területére hat kun törzs beköltözéséről tudunk, de név szerint csak négyet lehet azonosítani. A hetedik törzs a jászok törzse lehetett. Csertán törzse a Duna-Tisza közén, Halas környékén telepedett le. Később ebből alakult ki Halas-szék. Olas a Körös-Tisza vidékén telepedett le. Itt alakult ki később a nagykunsági Kolbász-szék. Kór a Maros mellékén helyezkedett el, ez a terület a későbbi Zentelt-szék. Borcsol a Hód-tavi csatát követően, a Temesközből kiköltözött. Kecskemét környékén élt az Illoncsuk nemzetség, melynek törzsi előzménye nem ismert. A Duna jobb partján, a Mezőföldön a Hód-tavi csata után telepedtek meg a kunok. Itt alakult ki Hantos-szék.
A területekre költözés után a kunok korábbi életmódjukat folytatták, ami állandó súrlódásokhoz vezetett a körülöttük élőkkel szemben. A kunok viselt dolgainak híre a pápáig eljutott, aki 1279-ben Magyarországra küldte Fülöp fermói püspököt. A pápai legátus vette rá a királyt az együttélés szabályozására és egy oklevél kiadására.
A szakirodalom két kun törvényt ismer. Az elsőt 1279. július 24-én, a másodikat 1279. augusztus 10-én adta ki IV. László. Nem tekintjük feladatunknak ezek részletes ismertetését, ezt már előttünk sok kiváló történész megtette. Most csupán a legfontosabbakat említjük meg. A kunok vállalták, hogy keresztény hitre térnek és letelepedve, állandó épületekben laknak. Ugyanakkor az oklevélben említés történik a két fontos jogi szabályozásról, amelyet évszázadokon keresztül emlegettek, mint kiváltságaik alappillérét. Nevezetesen, hogy a királyi szerviensekhez tartozónak tekintik őket és a nádor legfőbb bírósága alá tartoznak. Ezzel az oklevéllel a kunok belső ügyeikben önrendelkezési jogot kaptak, amely lényegében 1876-ig életben maradt.
A kunok társadalma sok hasonlóságot mutat a jászokéval. A kunoknál a nemzetségi társadalom felbomlása már a beköltözés előtt megkezdődött. Még nem beszélhetünk felbomlásról, hiszen elhelyezkedésük még nemzetségenként történt. A szabad közkunok a katonáskodó pásztorok körében, lassabban ment a társadalom átalakulása. Ezek az emberek szállásaikon szabadon választhatták bíráikat, kapitányaikat, de a szálláskapitány cím is fokozatosan örökletessé vált. Ezek a kapitányok szállásbirtokaikon az országos nemesekhez hasonló jogokat élveztek. Bánkiné kétféle kapitányról tesz említést. Az egyik az 1279-es oklevélben említett nemzetségi bíró, a másik a szálláskapitány. A két tisztség nem mindenkor esik egybe.
A kunok szállásai betelepülésük után egy-egy nemzetség települési helyei. A nomád életmód telephelyei legkorábban rögzült helye a téli szállás. Ezekből a szállásokból a 14-15. században alakulnak ki a kun falvak. A 15. században azután a kunoknál is felváltja a nemzetségi szervezetet a területi alapú jogszolgáltatási egység a szék. (Hantos-szék például 15 kun szállásból állt, a székkapitányság Hantos-egyházán volt). A székek kezdetben egymástól független területi szervezetek és csak később, az 1486-ban kiadott nádori törvénycikk (a nádor a kunok legfőbb bírója) után köti őket össze a nádori bíráskodás.11
Minden jog fenntartva! © MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára