III. 2. Szolnok megye közigazgatásának története a tanácsrendszer bevezetése után

Magyarországon 1949. augusztus 20-án hirdették ki az új alkotmányt (1949. évi XX. törvény) amely egy új politikai berendezkedés jogi alapjait teremtette meg. Az új alkotmányban foglaltak alapján az államhatalom helyi szervei a megyei, járási, városi és községi tanácsok lettek. Ennek eredményeként született meg az 1950. május 18-án kihirdetett 1950. I. törvény a helyi tanácsokról.

A polgári kori közigazgatástól mind szervezetében és felépítésében lényegesen eltért az új rendszer. A törvényhatóságok az állami szabályozás keretein belül önállóan látták el feladatukat, a főispán egész tevékenységükre kiható ellenőrzése mellett. A szakfeladatok ellátása az állami szervekre hárult, szervezetileg függetlenül az önkormányzatoktól. A kapcsolatot a gyakorlatban a két terület között a közigazgatási bizottság jelentette. Ennek ülésein ugyanis egyenlő arányban vettek részt az önkormányzat és az állami intézmények képviselői. A tanácsok esetében a tanácstestület feladata lett az önkormányzatiság megvalósítása (hiszen választott testületként működött), míg a végrehajtó bizottság a hatósági feladatok intézésével, a szakigazgatási szervek útján irányította az állami feladatok végrehajtását. Ennek megfelelően a vb-k a felettes tanács végrehajtó bizottságának, illetve az ország minisztertanácsának voltak alárendelve. Bizonyos magyarázattal is próbálkozik ezzel kapcsolatban a törvény. A korábbi törvényhatósági rendszerben számos, egymástól független szerv működött, amely bürokratikussá tette a közigazgatást. Ezek megszüntetésével a szakigazgatás is áttekinthetőbbé vált. A korábban önálló közigazgatási egységek (pl.: városgazdálkodás, adóügy) mind beolvadtak a végrehajtó bizottságokba, illetve azok osztályaiba.

A tanács jellegét tekintve testületi szerv volt, tagjai választás útján nyerték el a küldötti megbízatást. A választások jellemzője volt, hogy a jelölteket a népfront ajánlotta. A tanácstagi munkát közéleti tevékenységnek tekintették, maga a tanácstag pedig hivatalos személynek minősült. A tanácstagok jogai közé tartozott a jogalkotásban való részvétel (pl.: tanácsrendelet, határozat) tanácsi tisztség betöltése, bizottságok munkájában való részvétel. Ugyanakkor a tanácstag köteles volt az általa végzett munkáról legalább évente beszámolni a választóinak, és rendszeres fogadóórát is tartottak.

A második tanácstörvényt (1954. évi X. törvény) 1954. szeptember 25-én hirdették ki. Az új szabályozás az előzővel szemben kiemelte a tanács, mint választott államhatalmi szerv szerepét, a tanácsi testület elsődlegességét. Megszüntette a vb. általános helyettesítő jogkörét, a tanácstestület tagjaiból állandó bizottságokat hozott létre, jogkörüket kibővítve, szélesebb társadalmi bázisra támaszkodhattak. Kimondta, hogy államhatalmi szervet csak felsőbb államhatalmi szervek irányíthatnak. A megyei tanács eszerint az Országgyűlés és az Elnöki Tanács irányítása alatt állt. A vb. mint általános hatáskörű államigazgatási szerv a Minisztertanácsnak alárendelve működött. A tanács ugyanakkor utasíthatta a vb-t, így e testület kettős alárendeltségben működött. A második tanácstörvény azáltal biztosította a vb-k általános irányító szerepét, hogy a nekik alárendelt, de kettős alárendeltségi viszonyban álló szakigazgatási szerveknek önálló hatósági jogkört adott. (Az első tanácstörvény szerint csak a vb-nek volt hatósági jogköre, a szakigazgatási szervek ilyen funkciójukban, a testület nevében jártak el.) A szakosztályok kettős alárendeltségét egyrészt a vb. velük kapcsolatos jogosítványai jelentették, másrészt munkájukat az illetékes szakminiszter vagy országos főhatóság által kiadott utasítások szabályozták. A meglehetősen nehezen áttekinthető, túlbürokratizált alá-, fölérendeltségi és utasítási viszonyokban egy biztos pont volt: az Országgyűlés, a Minisztertanács munkáját egyaránt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége s főként Politikai Bizottsága irányította. Ugyanez volt a helyzet a megyei pártbizottság és a megyei tanács vonatkozásában is, illetve alsóbb szinteken is.

A tanácsok államhatalmi jellegének megfelelően a második tanácstörvény szabályozta a tanácsoknak alá nem rendelt helyi szervekkel való kapcsolatot is (bíróság, nem tanácsi vállalatok, szövetkezetek stb.): a tanácsoknak az e szervekkel való együttműködés során elő kellett mozdítaniuk az egész állami tevékenység összhangját területükön. (Ezért e helyi szervek vezetőit a munkájukkal kapcsolatos tanácsülési témáknál meg kellett hívni, és időnként beszámoltatták őket tevékenységükről.)

A tanácstörvény felhatalmazása alapján az 1954. évi 16. NET sz. határozat intézkedett többek között a megyei tanács üléseinek előkészítéséről, összehívásáról és tanácskozásának rendjéről. A határozat részletesen kifejti a tanácsülés működésére vonatkozó szabályokat (a testület összehívásának rendszeressége, a meghívottak listája, az összehívás módozatai stb.). Ugyanitt történik intézkedés a tanácsülés előkészítésére, az ülések lebonyolítására vonatkozóan, külön részletezve a tanácsüléseken készítendő jegyzőkönyv tartalmi és alaki kellékeit.

Az új tanácstörvény a vb. és a szakapparátus munkáját is továbbfejlesztette. Az 1099/1954. (XI. 28.) MT sz. határozat tartalmazta többek között a megyei vb. működésére vonatkozó előírásokat. A rendelet részletesen meghatározza a vb. feladatkörét, elsőként a tanács működésével, a saját szervezetével és működésével, a vb. szakigazgatási szervei munkájának irányításával, ellenőrzésével, összehangolásával, az alája rendelt vb-k munkájának irányításával, segítésével és ellenőrzésével kapcsolatos ügyeket. A jogszabály részletesen előírja az ülés előkészítésének, az ülés lebonyolításának szabályait, részletesen ismerteti az üléseken készítendő jegyzőkönyvek tartalmi és formai kérdéseit.

Előző

Következő