III. 3. 2. Forradalmi tanácsok vidéken

Október 26-án többnyire csak néhány Szolnokhoz közeli településen került sor forradalmi megmozdulásokra, elsősorban ott, ahol ipari nagyüzem működött, vagy ahonnan nagyobb számban dolgoztak munkások a megyeszékhelyen. Törökszentmiklóson a délelőtti szolnoki eseményekről értesülve a Mezőgazdasági Gépgyár munkásai, a gimnázium és a technikum tanulói, összesen mintegy 800 fő tartott gyűlést a Kossuth-szobor előtt, majd ledöntötték a szovjet emlékművet. A gépgyárban leváltották a főmérnököt és a személyzeti vezetőt. Másnapra virradóan pedig Farkas Attila vezetésével egy 20-25 tagú csoport barikádot épített a 4-es főúton, hogy megakadályozzák a szovjet csapatok átvonulását Budapest felé.13 Martfűn a Tisza Cipőgyár munkásai október 26-án ugyancsak ledöntötték a szovjet hősi emlékművet, majd teherautókon a közeli Tiszaföldvárra és Cibakházára mentek és ott is részt vettek az emlékművek lerombolásában. 14 A Szolnoktól 10-12 kilométerre eső Tószegen október 26-án este megválasztották a községi forradalmi tanácsot is. A településről sokan jártak be a megyeszékhelyre dolgozni, s akik részt vettek a szolnoki nagygyűléseken, hazatérve községükbe azonnal lemondatták a helyi tanácselnököt, majd a végrehajtó bizottság többi tagjának részvételével községi forradalmi tanácsot alakítottak.15 A Szolnoktól távoli községek közül október 26-án egyedül Kunhegyesen alakult forradalmi tanács.16

Október 27-én és 28-án már megyeszerte megalakultak a munkástanácsok az üzemekben és az intézményekben, sőt a tsz-ekben is, és szinte minden községben, városban létrejöttek a forradalmi tanácsok. A munkástanácsok és a forradalmi tanácsok megválasztására maga a megyei pártbizottság hívta fel a lakosságot.17 Ezekben a napokban a legtöbb településen tüntetésekre, felvonulásokra, népgyűlésekre került sor és általában ledöntötték a szovjet hősi emlékműveket is. A nagygyűlések szervezését és a forradalmi tanácsok megválasztását a községek egy részében és a városokban, maguk a helyi párttitkárok kezdeményezték a megyei pártbizottság utasítása alapján. Ezzel, a forradalmi szervekben a párt befolyását szerették volna biztosítani, hogy az események irányítását kézben tarthassák. Egyes községekben, mint pl. a Szolnoki járáshoz tartozó Rákóczifalván és Tiszavárkonyban annyira erősen érvényesült a párt- és az állami szervek befolyása, hogy a forradalmi tanácsok tagjait majdnem kivétel nélkül a volt tanácstagokból választották meg.18

A fővároshoz közel eső agrármegyéből, rendkívül nagy mennyiségű élelmiszer szállítmánnyal segítették Budapest lakosságát. 1956. november 13-ig állítólag 600 gépkocsival szállítottak élelmiszert Budapestre. Naponta 60-70 mázsa kenyeret, zsírt, húst, lisztet és tejterméket juttattak el a megyéből a fővárosba. Egyes települések, pl. Karcag város rendszeres tejszállítmánnyal segítette Budapest lakosságát, és egyedül a Rizshántoló Malomból 40 mázsás adományt küldtek a fővárosba. A Törökszentmiklósi Gőzmalom és a Baromfifeldolgozó Vállalat, a jászsági és a tiszazugi tsz-ek, állami gazdaságok ugyancsak többször indítottak élelmiszerrel megrakott teherautókat.19 A Budapestnek nyújtott Szolnok megyei segítséget éppen a viszonylagos nyugalom és konszolidált helyzet tette lehetővé.

A lakosság támogatta a forradalmi szervek megalakulását akkor is, ha az néhány helyen csupán formális volt és a régi tanács végrehajtó bizottsága működött tovább új elnevezéssel. Kivételt talán csak a Tiszafüredi járáshoz tartozó Nagyiván képezett, ahol egészen különös módon alakultak az események. Itt még formális változásokra sem került sor, mivel a lakosság nagy részének bizalmát élvezve, a régi községi vezetés mindvégig szilárdan kezében tartotta a hatalmat. 1956. október 24-től a tsz-tagok vadászpuskával felfegyverkezve, lovon járőröztek éjjelenként a faluban. A szovjet hősi emlékműhöz fegyveres őrséget állítottak, így azt csak november 3-án éjjel döntötték le. Október 27-én a megyei pártbizottság instrukciójának megfelelően Andrássi József községi párttitkár javasolta, hogy másnap tartsanak népgyűlést, ahol megválasztják a községi forradalmi tanácsot. Ez ellen a Vörös Csillag Tsz. vezetői tiltakoztak és az október 28-án megtartott gyűlést megzavarták, a résztvevőket megfélemlítették.20 Bár a forradalmi tanács mégis megalakult, negyven kommunista a tsz-ből és a forradalom idején is zavartalanul továbbműködő községi pártszervezetből felkereste Csőke Jánost, a testület megválasztott elnökét. Megfenyegették és kicsikarták tőle az ígéretet, hogy lemond tisztségéről. Másnap hetven tsz-tag vonult a községházára, ahol az éppen ülésező forradalmi tanács tagjait ugyancsak megfenyegették és Csőke Jánost velük is lemondatták. Ugyanakkor hat kommunistát beválasztattak a forradalmi tanácsba. Még október 29-én, tíz-tizenkét fegyveres honvédtiszt érkezett a kunmadarasi repülőtérről Nagyivánba, hogy Csőkét visszahelyezzék tisztségébe, de ők sem jártak sikerrel.21 A Hortobágy szélén fekvő község lakossága 1945 előtt jelentős részben nincstelenekből állt, akiknek a tsz anyagi felemelkedést biztosított. A vidék az 1950-es évek elején, az ÁVH egyik legfőbb toborzóbázisának számított, és az 1956-os forradalom idején a rákosista tsz-vezetés és a helyi funkcionáriusok, a lakosság nagy részének támogatását élvezték. A nagyivánihoz némileg hasonló helyzet alakult ki Tiszavárkonyban, ahol a Petőfi Tsz. felfegyverzett tagjai őrizték éjszakánként a községi pártházat és járőröztek a faluban.22 A községben 1945 előtt ugyancsak nagy számban éltek nincstelenek.

Az ellenkező végletet a Szolnoki járáshoz tartozó Tiszaföldvár jelentette. A településen már az október 27-ei népgyűlésen kimondták a községi tanács megszűnését és bejelentették, hogy ezentúl a tanács helyett ismét községi elöljáróság működik. A forradalmi tanács élére azokat választották meg, akik a koalíciós időszakban a járási és a helyi közigazgatás vezetői voltak. A tanácsháza feliratot községháza feliratra cserélték ki. A községi pártszervezet a forradalmi tanács megválasztására semmilyen befolyást nem tudott gyakorolni, a tanács végrehajtó bizottságának menesztésével pedig a kommunista funkcionáriusokat teljesen kizárták a vezetésből.23 Tiszaföldvár 1950-ig, mint járási székhely, polgári iskolával, majd gimnáziummal, jelentősebb számú értelmiséggel rendelkezett, ahol még 1956-ban is sok Budapestről kitelepített élt, akik a közeli Tisza Cipőgyárban dolgoztak. A gyümölcstermesztéséről és szeszfőzdéiről híres nagyközség gazdasági életére katasztrofálisan hatottak az ötvenes évek korlátozó intézkedései, a kötött gazdálkodás és a kisipar elsorvasztása. A település ezenkívül járási székhelyi rangját is elvesztette. A bajokat csak tetézte, az átlagosnál merevebb magatartású helyi funkcionáriusok önkényeskedése.

Ugyancsak radikálisabb követeléseket vetettek fel a Kunhegyesi és a Tiszafüredi járás egyes községeiben is. Kenderesen, melynek lakosai Horthy Miklós kormányzóhoz fűződő személyes kapcsolataik és érzelmi kötődéseik miatt különösen sokat szenvedtek, nemcsak a rákosisták és sztálinisták, hanem minden kommunista hatalomból való távozását követelték.24 Tiszafüreden a járási pártbizottság által előterjesztett 16 pontot az október 27-ei nagygyűlésen több, jóval határozottabb követeléssel egészítették ki és ugyanerre került sor Karcagon is, ahol a városi párttitkár által felolvasott 16 pontot az október 27-ei gyűlés résztvevői nem fogadták el. A gimnázium tanárainak és néhány más, helyi értelmiséginek beválasztásával a helyszínen egy bizottságot alakítottak, akik a követeléseket újrafogalmazták és 19 pontra kiegészítve fogadtatták el a tömeggel. A karcagi 19 pont tartalmazta az elesett szabadságharcosok hőssé nyilvánítását, a harcok résztvevőinek teljes amnesztia biztosítását, több párt bevonásával szabad választást, az ÁVH teljes leszerelését, az elítélt egyházi személyek rehabilitálását, a származás miatti hátrányos megkülönböztetés megszüntetését, a Kossuth címert, a hadseregnek nemzeti jellegű egyenruhát és a határon túli magyarok védelmét a nemzetközi fórumok előtt. Ezek a pontok a városi pártbizottság által előterjesztett programban nem szerepeltek. Meg kell jegyeznünk, hogy a pártbizottság követelései is élesebbek voltak a Szolnokon elfogadott 16 pontnál, mivel a megyei pártvezetés által megküldött követeléseket, az azóta történt országos események miatt már átfogalmazták.25 A karcagi és a túrkevei forradalmi gyűléseken a debreceni egyetem Tízes Bizottságának26 képviselői is megjelentek. Az egyetemisták röpcédulákat osztogattak és felszólalásaikkal határozottabb fellépésre biztatták a résztvevőket és a megalakuló forradalmi tanácsokat.27

Az első napokban, október 26-28-a között több tiszántúli községben erőszakos cselekményekre is sor került. Tiszaburán a községi tanács elnökét, Cserkeszőlőn a volt községi párttitkárt és feleségét, Öcsödön a tanácstitkárt és a tsz-elnököt megverték, de esetenként más településeken is előfordultak bántalmazások. Ezzel szemben a Jászságban és Szolnok megye egész Tiszán inneni részén atrocitásokról szinte alig tudunk és a forradalmi tanácsok megalakulása általában csendes körülmények között, a helyi pártbizottság által előterjesztett követelések elfogadása után ment végbe, noha a beszolgáltatások, a kuláklisták és a birtokos parasztságot ért sokféle egyéb retorzió miatt a lakosság többet szenvedett, mint a nagykunsági és a Tisza menti községek népe.

A megye keleti és nyugati felében lezajlott forradalmi események közötti különbség egyik oka, talán éppen a jászsági birtokos parasztság tömeges megfélemlítése lehet. A kuláknak minősített gazdák aránya jóval nagyobb volt a jász falvakban, mint a Nagykunságban és a Tiszavidék elmaradottabb községeiben. Ennél is fontosabb tényező a forradalmi események intenzitásában az állami gazdaságok és a gépállomások viszonylagos hiánya a Jászságban, illetve nagyobb számuk a megye keleti részén. A Jászságban ugyanis alig létezett államosított nagybirtok, ahol állami gazdaságot szervezhettek volna. Gépállomásokat elsősorban a tiszántúli tsz-városok, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr és Túrkeve környékén létesítettek. Az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozói a nagyipari munkásokhoz hasonlóan nagyobb számban, együtt végezték munkájukat, míg az 1956 előtt megalakult tsz-ek és tszcs-ék taglétszáma, olykor csak ötven-hatvan főből állt. A Tisza mentén, a Szolnoki Vízügyi Igazgatóságnak is több telephelye működött, ahol ugyancsak sokan dolgoztak együtt az ipari üzemekéhez hasonló körülmények között. A földjükről elűzött birtokos gazdák egy része, az állami gazdaságokban és a vízügyi igazgatóságnál talált munkát. Az állami tulajdonba vett cséplőgépek tulajdonosait pedig a gépállomások foglalkoztatták. Elsősorban ezek az üzemek biztosították 1956-ban a radikális tömeget az agrárvidéken.

A Kisújszállás - Csorbai Állami Gazdaság munkástanácsa a gazdaság földjének felosztását is megtárgyalta. Október 29-én a munkástanácsból kiszavazták a kommunistákat, egy nappal később pedig a Kisújszállási Gépállomásról távolították el az igazgatót és a párttitkárt. Az állami gazdaság dolgozói részt vettek a szomszédos Békés megyei Dévaványán és Bucsatelepen a rendőrség lefegyverzésében. Ezzel szemben Kisújszálláson teljes volt a nyugalom, a városi forradalmi tanácsba nagy számban bekerült kommunisták eltávolítása fel sem merült.28

A kisbirtokosok közül csak nagyon kevesen vettek részt a forradalmi eseményekben. Részvételi arányuk a forradalmi gyűléseken és egyéb megmozdulásokon különösen a Jászságban volt feltűnően alacsony, ahol az egyéni gazdák a lakosság túlnyomó többségét képezték. Az egyéni parasztság a megalakult forradalmi szervekben, létszámához képest, sokkal alacsonyabb arányban képviseltette magát. A tipikusan mezőgazdasági jellegű Kunhegyesen, amely a forradalom egyik helyi központjának számított, a 82 tagú forradalmi tanácsba csupán 15 tsz-tagot és mindössze öt egyéni gazdát választottak be. Ugyanakkor a gépállomásról 12 fő, a Vízgépészeti Vállalattól 15 fő került be a testületbe. A többi KTSZ-tag, rendőr, tanácsi és pártbizottsági dolgozó, értelmiségi stb. volt.29

Az alapvetően agrárjellegű megyében a parasztság hiánya vagy alacsony szintű képviselete a forradalmi szervekben máshol is megfigyelhető. A Karcagi Városi Forradalmi Tanács október 29-i ülésén a résztvevők javaslatot fogadtak el arról, hogy a téeszek legalább minden százötven fő után küldjenek be egy-egy megbízottat a tanácsba, mert alig képviseli őket valaki.30 Az egyéni parasztság részvételi arányának növelését azonban senki sem szorgalmazta. Helyenként az is előfordult, hogy a kisbirtokosokat más társadalmi rétegekkel szemben szándékosan szorították háttérbe.

Jászberényben a parasztság képviseletével kapcsolatosan, különösen éles vita alakult ki. Az október 28-án megválasztott 18 tagú Jászberényi Munkás, Paraszt és Katona Forradalmi Tanácsba csupán két személy került be, akik a parasztságot képviselték: dr. Nagy Pál és Bathó Péter, holott a városban az agrárnépesség száma messze felülmúlta az iparban foglalkoztatottak létszámát. A parasztság vezetői elégedetlenek voltak a forradalmi tanács működésével, mivel szerintük az nem képviselte eléggé az érdekeiket. Október 31-én, amikor a testület tagjait újraválasztották, dr. Nagy Pál, dr. Pusztai András és Fridvalszky Béla vezetésével 14-15 tagú parasztküldöttség jelent meg a városházán tartott ülésen. A forradalmi tanács vezetői azonban kijelentették, hogy a munkások nem engedik ki kezükből a vezetést, és távozásra szólították fel azokat, akik nem voltak a forradalmi tanács választott tagjai, mire a parasztküldöttséggel dr. Nagy Pál is elvonult. 31

A községi forradalmi szervek elnökének a nagyobb településeken általában értelmiségit: tanítót, agronómust, állatorvost választottak, de azokban a községekben is meghatározó volt az értelmiségiek befolyása a forradalmi tanácsok működésére, ahol a vezető nem közülük került ki. A korábbi tanácsi szerveket, a községi és városi végrehajtó bizottságokat Tiszaföldvár kivételével nem oszlatták fel, bár működésük a forradalom alatt szünetelt és szerepüket a forradalmi tanácsok vették át.32 Néhány településen pedig a végrehajtó bizottság a forradalmi tanácsnak alárendelve tovább működött, mint Kisújszálláson, ahol a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke lett a forradalmi bizottság elnöke. Ezeken a településeken az apparátus a forradalmi tanács határozatait hajtotta végre.33

Október 30-án, 31-én és november 1-jén a községi és városi forradalmi tanácsokat általában újraválasztották. A tanácsi és pártfunkcionáriusok többnyire kimaradtak, megjelentek viszont az újjáalakuló koalíciós pártok korábbi tisztségviselői. A községi és városi tanácsi apparátusból október 29-től kezdték eltávolítani a gyűlölt és lejáratódott osztályvezetőket, tanácstitkárokat, vb-elnököket és elnökhelyetteseket.34 A Jászberényi Járási Tanácsnál Sípos István vb-elnök lett a megalakuló munkástanács elnöke. Október 31-e és november 2-a között, az ő aláírásával mondtak fel korábbi beosztottjainak. Sípos november 1-jén azt is megtiltotta, hogy az MSZMP a járási tanácson belül szervezkedjen.35 Jászdózsán Juhász K. Béla a községi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, ugyancsak együttműködött a községi forradalmi tanáccsal és részt vett a kisgazdapárt megszervezésében is.36 A forradalmi szervekben vezető tisztséget vállalt tanácsi funkcionáriusokat 1957-ben elbocsátották állásukból.

A forradalmi tanácsok azonban még Szolnok megye tiszántúli részén sem radikalizálódtak igazán. Óriási visszatartó erőt jelentett a szovjet csapatok, több száz tank és több tízezer katona folyamatos átvonulása, különösen azokban a városokban, amelyek a 4-es főútvonal mentén feküdtek (Karcag, Kisújszállás, Szolnok, Törökszentmiklós). A forradalmi eseményekben élenjáró Kunhegyesen 29 harckocsi haladt keresztül november 1-jén, s a tankok látványa itt is lehangolóan hatott a lakosságra.37 Október 30-án és 31-én a községi forradalmi tanácsok küldötteiből a járási székhelyeken megválasztották a járási forradalmi bizottságokat, illetve tanácsokat, amelyek a Szolnok Megyei Forradalmi Munkás-, Paraszt- és Katonatanács kezdeményezésére jöttek létre. November elejére Szolnok megyében kialakult a hierarchikus felépítésű, új hatalmi-igazgatási rendszer, a községi, járási illetve városi forradalmi tanácsok hálózata, amelyek elvileg a megyei forradalmi munkástanácsnak voltak alárendelve. Ez az együttműködés azonban csupán elméletben valósult meg. Valójában a megyei munkástanács és a vidéki forradalmi szervek között nagyon laza, esetenként csak formális kapcsolat jött létre.

Előző
Következő
 

Minden jog fenntartva! © MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára

Vissza Vissza
  1. MNL JNSZML 61. f. 1. fcs. 1956. 7. ő. e.

  2. MNL JNSZML XXV. 9/a. B. 1035/1957.

  3. ÁBTL V-150377. 196. p.

  4. ÁBTL V-150376/1. 296. p.

  5. A Nép Lapja, 1956. október 27.

  6. MNL JNSZML XXIII. 4. Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Titkárság, titkos ügykezelésű iratok, 0019/1957.

  7. PIL 290. f. 1. fcs. 79. ő. e. 78. folio; Filep István: Karcag, 1956. Karcag, Karcag Város Önkormányzata, 1997. 21. p.

  8. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 9. ő. e.

  9. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 9. ő. e.

  10. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 11. ő. e.

  11. MNL JNSZML XXIII. 4.  0019/1957.

  12. MNL JNSZML XXIII. 4.  0019/1957.

  13. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 1. ő. e.

  14. 1956. október 23-án a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatói és fiatal oktatói Tízes Bizottságot alakítottak. Ez a tíztagú bizottság tárgyalt az MDP helyi vezetőivel és küldöttségeket indított számos kelet-magyarországi településre, hogy határozottabb fellépésre ösztönözze a forradalmi tanácsokat.

  15. MNL JNSZML XXIII. 4. 0019-1/1957.

  16. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 14. ő. e.

  17. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 8.. fcs. 1956. 3. ő. e.

  18. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 1. ő. e.

  19. JÁROMI József: Vihar a városban. Jászberény, POFOSZ-56-os Szövetség Jászsági Szervezete,. Jászberény, 1995. 30, 49. p.

  20. MNL JNSZML XXIII. 4. 0019/1957.

  21. MNL JNSZML XXIII. 4. 0019/1957.

  22. MNL JNSZML XXIII. 4. 0019/1957.

  23. MNL JNSZML XXIII. 4. 740/1957.

  24. MNL JNSZML XXIII. 4. 80/1958.

  25. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 12. ő. e.