I. 2. 2. Külső-Szolnok megye kialakulása

A történészek véleménye abban a kérdésben is megoszlik, hogy Szolnok vármegye közigazgatási egysége mikor bomlott fel belső- és külső-szolnoki részekre. Külső-Szolnok megye megjelenését Csánki Dezső 1420-30 közé, Kristó Gyula 1441-re, Tagányi Károly a 15. század végére helyezte. Petri Mór, Szilágy vármegye monográfiájának szerzője szerint jóval korábban, 1271-ben említették először Külső-Szolnok vármegyét. Benedek Gyula hadtörténész legújabb kutatásai szerint még ennél is előbb, 1258 körül vált szét az addig egységes közigazgatási terület Belső- és Külső-Szolnok megyére. Véleménye szerint IV. Béla és fia, V. István ifjabb király közötti háborúskodásba torkolló viszály lehetett elsődlegesen az oka Szolnok megye széttagolódásának. Ugyanis V. István Gyulafehérváron rendezte be királyi székhelyét és az erdélyi vajdaságon kívül Magyarország keleti részére is igyekezett kiterjeszteni hatalmát. A vajdaság nyugati határa a két király, apa és fia fennhatósága alá tartozó területeket, köztük Szolnok vármegyét is kettéosztotta. V. István, hogy hatalmi ambícióinak érvényt szerezzen, a különvált Belső-Szolnok és Külső-Szolnok vármegye élére is bizalmi emberét, az erdélyi vajdát nevezte ki ispánnak. Korábban az ország nádorai voltak a még egységes Szolnok megye ispánjai. Az erdélyi vajda és a szolnoki ispán cím 1263-tól 1441-ig összekapcsolódott. Ez is bizonyítja, hogy mennyire jelentős tisztség lehetett Szolnok vármegye ispánsága a középkori Magyarországon. A megyésispáni címet viselő nádor, majd az erdélyi vajda valószínűleg nem személyesen, hanem kirendelt helytartó útján igazgatta a megyét. A 13. századi oklevelek az ispán után a curiális comest (udvarbíró) emlegetik, mint az ispánnak közvetlenül alárendelt tisztséget. További tisztségviselők a hadnagy és a király szolnoki billogosa. A várelemek közül a várjobbágyokat, várhospeseket (telepesek) és a várnépeket említhetjük meg. 

A 13. század utolsó harmadában a királyi vármegye fokozatosan nemesi vármegyévé alakult át. A király már a század elejétől egyre több várföldet kényszerült eladományozni a szervienseknek, a nemeseknek, hogy hűségüket biztosítsa. Ennek következtében meggyengültek a várispánságok. A tatárjárás idején az is bebizonyosodott, hogy csupán regionális katonai feladatok ellátására alkalmas a várispánságok hadszervezete, amely a mozgékony és nagy tömegben támadó ellenséggel szemben nem bizonyult hatékonynak. A nemesi vármegye kialakulásával szinte egyidejűleg szerveződött Külső-Szolnok megye, ezért a királyi vármegye struktúrája csak az önállósuló Külső-Szolnok első évtizedeiben funkcionálhatott. A 13. század végétől egészen az 1848-as forradalomig a nemesi vármegye intézményrendszere állt fenn Külső-Szolnok, majd a török kortól Heves és Külső- Szolnok megyében.

Oklevélben először 1279-ben fordult elő Külső-Szolnok megye neve, de a 14. század elejétől már egyre sűrűbben előfordul ez az elnevezés. Ekkor már a Tisza menti megye ispánjait és alispánjait is megnevezik a források. Szolnok megye kettéválásának állandósulásához valószínűleg az elkülönülő egyházi igazgatás is hozzájárult. A nyugati tömb a szolnoki főesperességgel a váci egyházmegyéhez tartozott, míg a keleti rész, amelynek főesperességét ugyancsak szolnokinak nevezték, az erdélyi püspökség területére esett. A 15. században egy harmadik megyerész is önállósult Közép-Szolnok vármegye néven, amely Belső-Szolnoktól nyugatra feküdt. Belső- és Közép-Szolnok megyét az erdélyi vajdaság határa választotta el. A Heves vármegye és Szolnok vármegye között az Árpád-korban még egy ősi megye volt, a későbbi Nagykunságot és Szajoltól Tiszafüredig a Tisza melléki falvakat magába foglaló, Kemej vármegye. Ennek szervezése még Géza fejedelem korában megkezdődött. Anonymus Gesta Hungarorumában annál a résznél ahol Taksony vezér cselekedeteiről ír az alábbiakat említi: ”...azon időben a besenyők földjéről jöve egy fejedelmi származású vitéz, kinek neve vala Thonuz-Aba, Urkund atyja, kitől a Tomaj nemzetség származik, kinek Taksony vezér lakóföldet ada a Kemej részeken a Tiszáig, ahol most Abád rév vagyon...”. Anonymus gesztája inkább egy regényes meseszövés, melyben saját korának viszonyát a honfoglalás idejére vetíti vissza, mégis az általa leírt Kemej megyét létezőnek tekinthetjük. Ezt erősíti meg a Váradi Regestrum, melynek 96. pontjában „Quemei provincia”-t említenek. Kemej megyét még a tatárjárás előtt felosztották, északi részét a hevesi, déli részét a szolnoki várispánsághoz csatolták.³

Előző

Következő