II. 7. A megyei közigazgatás területi változásai 1876 és 1944 között
Az 1876-ban létrehozott új megye járásbeosztása öt járás felállítását jelentette: a Jászsági alsó járás Jászapáti székhellyel: ez a Jászság keleti felét foglalta magába; a Jászsági felső járás Jászberény székhellyel: a Jászság nyugati részén jött létre. A Tiszai alsó járás Tiszavárkony, a Tiszai közép járás Tiszaroff, a Tiszai felső járás Kenderes székhellyel működött kezdetben. A fennálló rendszerben az első változást az 1886. év hozta el, amikor a Jászsági felső járásba tartozó Jászárokszállás rendezett tanácsú városból nagyközséggé vált.1 A Tiszai alsó járásban 1884-től Tiszavárkony helyett Tiszaföldvár lett a járási központ.2 Nem sokkal később azonban már maga a járás főszolgabírója kérte, hogy a járás székhelyét helyezzék át Kunszentmártonba,3 kérelmét azonban elutasították. 4
A Tiszai közép járásban is felvetődött a központ áthelyezésének kérdése. 1892-ben az alispán előterjesztése adta meg annak a másfél évtizedes küzdelemnek az alapját, amelynek célja az volt, hogy Tiszaroffról Törökszentmiklósra kerüljön a járási centrum.5 A kérdést azonban összekapcsolták Kunhegyes város jövőjével, ugyanis – Jászárokszálláshoz hasonlóan – ekkor már engedélyezte a belügyminiszter a település státuszának átalakulását, és ekkor felmerült, hogy a besorolás miatt a tiszai járásokat is újra kellene rendezni.6 Az alispán azt javasolta, hogy a tiszai felsőbe sorolják az immár nagyközség Kunhegyest, de maradjon Kenderes a központ, ám a törvényhatósági bizottság úgy döntött, hogy „földrajzi fekvésénél és forgalmi viszonyainál fogva, és mint azon vidék legjelentékenyebb communitása és természetes központja” Kunhegyesen legyen a főszolgabírói hivatal.7 Ráadásul – mivel ugyanekkor döntés született arról is, hogy (1893. május 1-ig végrehajtva) a Tiszai közép járás székhelye Tiszaroffról Törökszentmiklósra kerüljön8 – Tiszaroff és Tiszabura községeket áthelyezték a Tiszai felső járásba.9 Ennek következtében aztán tervbe vette a törvényhatóság egy új szolgabírói állás szervezését a Tiszai felső járásba.10 Az erre reagáló – és újabb intézkedéséket előíró – belügyminiszteri leiratra a törvényhatóság elutasítóan reagált:11 „nem látja sem az időpontot, sem a körülményeket alkalmasnak arra, hogy a vármegye jelenlegi beosztásán […] változtatásokat eszközöljön”; „újabb és további változtatásokat tenni nem óhajt és nem hajlandó”; a megtett lépéseket pedig „halaszthatatlannak” és „elodázhatatlannak” minősítették. Egy dologban viszont elfogadták a javaslatot, így Dévaványa községet a Tiszai közép járásba sorolták a Tiszai felső helyett. 12
A Belügyminisztérium azonban nem hagyta annyiban. Arra hivatkozva, hogy az ügyben – a leiratok és határozatok folytán – a törvényhatóság kimerítette felirati jogát, utasításba adta, hogy készítsék el a vármegye járási és járásbírósági beosztását. A törvényhatóság úgy határozott, hogy „ezen nagyfontosságú kérdés kellő előkészítése czéljából” felállít egy bizottságot.13 A bizottság előterjesztése és több módosítás után az alábbi javaslatot fogadták el 1894-ben: „A törvényhatósági bizottság (…) szükségesnek látja, hogy a mai öt főszolgabírói járáson kívül még egy hatodik főszolgabírói járás is szerveztessék, minthogy azonban az ezen új járás szervezésével járó költségek a törvényhatóság állami dotátiojában fedezetet nem találnak, a m. kir. belügyminister úrhoz feliratot intéz, melyben kérelmezi, hogy a VI-ik járás szervezéséhez szükséges költségeket a vármegye állami dotátiójának megfelelő felemelésével a belügyi tárcza terhére utalványozni kegyeskedjék”.14 Ezután a bizottság megállapította a a vármegye közigazgatási járási beosztását: „Tiszai felsőjárás Kunhegyes székhellyel, 1. Kunhegyes, 2. Kenderes, 3. Madaras, 4. T.-Szt.-Imre, 5. Tisza-Derzs, 6, Tisza-Abád, 7. Tisza-Szalók, 8. Tisza-Bura és 9. Tisza-Roff nagyközségekkel. Tiszai középjárás Török-Szent-Miklós székhellyel, 1. Török-Szent-Miklós. 2. T.-Szajol, 3. T.-Püspöki. 4. Fegyvernek, 5. T.-Beö, 6. Dévaványa nagyközségekkel.
Tiszai alsójárás Kunszentmárton székhellyel, 1. Szelevény, 2. Csépa, 3. Tisza-Sass, 4. T.-Ugh, 5. Tisza-Kürth, 6. Tisza-Inoka, 7 Nagy-Rév, 8. Czibakháza nagyközségekkel. Központi járás Szolnok székhellyel, 1. Tisza-Földvár, 2. Rákóczi, 3. Tisza-Vezseny, 4. T.-Várkony, 5, Bessenszögh, 6. Nagykörü, 7, Kőtelek nagyközségekkel. A Jászsági felsőjárás Jászberény székhellyel mai állapotában vagyis 1. Jászfényszaru, 2. Monostor, 3. Jászfelsőszentgyörgy, 4. Jászárokszállás, 5. Jászdósa, 6. Jászjákóhalma, 7. Mihálytelek, 8. Alattyán, 9. Jánoshida nagyközségekkel. A Jászsági alsójárás Jászapáti székhellyel, 1. Jászapáti, 2. Jászszentandrás, 3. Jászkisér, 4. Jászladány, 5. Jászalsószentgyörgy, 6. Tisza-Süly nagyközségekkel”.15
Mint láthatjuk, a vármegye a változásokat össze kívánta kapcsolni a hatodik, Központi járás megszervezésének kérdésével, ám a belügyminiszter folyamatosan halogatta a döntést ebben a kérdésben. Rábólintott viszont a Tiszai felső járás székhelyének áthelyezésére, így 15.085/1895. szám alatti leiratában engedélyezte a Kenderesről Kunhegyesre történő áttelepedést.16
Az évtized közepén olyan események következtek be, amelyek miatt Kunszentmárton (Tiszai alsó járás) elvesztette esélyét a regionális központi szerep betöltésére.17 Ekkor érett be ugyanis az a mozgalom, amelynek eredményeként – Kunszentmártontól függetlenedve – önálló községgé alakult Kuncsorba18 és Mesterszállás.19 Ezzel párhuzamosan pedig Kunszentmárton rendezett tanácsú városból nagyközséggé alakult. 1898-ban úgy döntött a törvényhatósági bizottság, hogy Kuncsorba a Tiszai közép járásba, Mesterszállás és Kunszentmárton a Tiszai alsó járásba, míg az 1897-ben egyesült Abádszalók (Tiszaabád és Tiszaszalók) a Tiszai felső járásba kerül, illetve marad.20
Egy évtizedes nyugalom után 1906-ban kerül ismét napirendre a járások átszervezése. Ekkor Bozóky Árpád indítványozta, hogy meg kell szüntetni a Tiszai közép járást, és fel kell állítani a Központi járást. A részleteket is tartalmazó javaslatot azonban elveti a közgyűlés, hivatkozva az 1894-ben meghozott határozatára, amit változatlanul fenntartott.21 Bozóky a következő évben is benyújtotta javaslatát, ekkor is elutasították, ám most ismét kérvényezték a belügyminisztertől a hatodik járás felállítását, illetve a Tiszai közép járás székhelyének áthelyezését Tiszaroffról Törökszentmiklósra.22 És bár a két kérdést egyszerre kívánták rendezni, végül úgy döntött a törvényhatóság (és a belügyminiszter), hogy a járás felállításától függetlenül (azt a kérést a belügyminiszter megint elutasította: 40.799/1907.II. sz.) hozzájárul a Törökszentmiklósi helyszínhez. 23
Ugyanekkor döntöttek Dévaványa kérelmének elutasításáról is. A különleges helyzetben lévő község (13 ezres lakosság, 55 ezer holdas határ, a járásától szinte elszigetelten fekszik, a járási székhely megközelítése problémát okoz) ugyanis a Tiszai felső járás székhelyét szerette volna Kisújszállásra áthelyeztetni. Ha ezt nem is, azt sikerült megértetni, hogy szükség lenne egy második szolgabírói állásra a járásban, hogy az Dévaványa lakosainak hivatalos ügyeit helyben tudja intézni.24 1908-ban tehát a Tiszai felső járás immár két szolgabíróval működött. A törvényhatóság próbálkozott ugyanezzel a Tiszai és a Jászsági alsó járásban is, de ott nem járt eredménnyel.25
A világháború után – csaknem három évtizedes küzdelem eredményeként – végre felállításra kerülhetett az úgynevezett Központi járás Szolnok székhellyel. Az előterjesztő hivatkozott az 1894 óta tartó mozgalomra, több község irányításának nehézségére.26 A belügyminiszter 237.151/1922. szám alatt engedélyt adott a kb. 73.000 kat. hold kiterjedésű, kb. 25.000 lakosú, Besenyszög, Kőtelek, Nagykörű, Rákóczifalva, Szajol, Tiszavárkony, Vezseny községekből álló járás felállítására, amely 1923. április elsején kezdte meg munkáját.27
A Tiszai alsó járás sem adta fel a reményt, hogy második szolgabíróval könnyítsék meg a „csaknem elviselhetetlen terheket”. 1929-ben ugyan még nem kap pozitív választ, ám 1938-ban sikerrel járt a kezdeményezés: a belügyminiszter engedélyezte az új (a vármegyében immár nyolcadik) szolgabírói állás betöltését.28
A húszas évek második felében két településnek (Öcsöd, Tószeg) a vármegyéhez való tartozásáról, egy önállósági kezdeményezés (Puszta-Kengyel) kudarcáról és a tiszazugi rész Csongrád megyéhez való tartozásáról kell szólnunk.
A Békés vármegyéhez tartozó Öcsöd ugyanis 1926-ban kérelmezte a vármegyéhez való csatlakozását.29 Az előzményekhez tartozik, hogy két évtizeddel korábban Bozóky Árpád tett egy (később visszavont) indítványt, hogy amennyiben elcsatolják Dévaványát Békéshez, akkor Öcsöd és határa kerüljön át Békéstől.30 Ez utóbbi „cserére” 1950-ben került sor.
A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozó Tószeg község hovatartozásán szeretett volna változtatni Modla András gazdálkodó és több társa 1929-ben. Kezdeményezésük azonban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye ellenállásán („a község birtokosainak jelentős része az átcsatolást nem kívánja”, „történelmi, kulturális kapcsolatai vármegyénkhez fűzik”, a község határában folytatott régészeti ásatások „a tudományos világ előtt” Pest megyeiként ismertették meg a települést) azonban 1932-ben megbukott.31 Már a II. világháború alatt került sor 1.371 négyszögölnyi terület átcsatolására a megyéhez, illetve Szolnok városához.32 Tószeg végül 1947-ben került vármegyénkhez.
Baghy Gyula és társai 1928-ban kérvényezték Kengyel pusztának önálló községgé alakítását. Ezt azonban Törökszentmiklós község képviselőtestülete a következő évben elutasította. A vármegye is tárgyalta az önállósodás kérdését, és végül 46:44 arányban a kérvény elutasítása mellett döntöttek. 33 Kengyel 1946. január 1-től vált önálló nagyközséggé.
1928-ban a sajtóban jelentek meg azok a hírek, melyek arról számoltak be, hogy „vármegyénk tiszai also járása u.n. „tiszazugi” részének és Kunszentmárton községnek Csongrád vármegyéhez való csatolása kérdésében illetékes helyeken, vagy épen a m. kir. belügyminisztériumban komoly tárgyalások folynak”.34 Alexander Imre alispán meglehetős erélyességgel utasította vissza a terület elszakadásának gondolatát.
Minden jog fenntartva! © MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára